Süllyedéses tünetek, panaszok miatt végzett helyzetjavító, szervmegtartó műtétek (manchesteri plastica) eredményessége fertilis korban lévő nők esetében 15 év műtétes anyagában a DEOEC Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján

Célkitűzés: A DEOEC Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 1995-2009 között süllyedéses tünetek miatt helyzetjavító műtéten – manchesteri plasztikán - átesett fertilis korban levő nők kórelőzményének, illetve termékenységének vizsgálata.
Anyag és módszer: az OEC informatikai rendszeréből BNO diagnózis és WHO műtéti kódok alapján a helyzetjavító műtét időpontjában fertilis korúnak vélelmezett nők eseteinek gyűjtése. Előzetesen szerkesztett kérdőív kiküldése, majd a beérkező válaszok, valamint a kórlap-dokumentációban fellelhető adatok elemzése meghatározott szempontok alapján.
A MedSolution 43 40 év alatti páciens adatait gyűjtötte ki, akiknél az elmúlt 15 évben manchesteri plasztikát végeztek. A kiküldött kérdőív kitért a műtét előtti és utáni gesztációs eseményekre, az újszülöttek születési súlyára, a műtét után jelentkező nőgyógyászati panaszokra, illetve arra, hogy később sor került–e valamilyen okból méheltávolításra. A visszaküldött kérdőívek jól értékelhetőek voltak, hiányos adatokat főként a gyermekek születési súlyára vonatkozóan kaptunk. A lázlapadatok alapján kalkuláltuk a páciensek BMI-jét a műtét időpontjában.
Eredmények: Fertilis korban a helyzetjavító műtéthez vezető tényezőkről a következőket állapítottuk meg: a műtéten átesett nők több, mint fele normál BMI-jű. Többségük 1-3 gyermeket szült. Az újszülöttek születési súlya az egész vizsgálati populációra nézve az esetek csaknem felében a 3500-3999g súlycsoportba esik, míg 35 év alatt nagyobb a 3000-3499g súlycsoportú gyermekek száma.
Az adatok alapján a helyzetjavító műtéthez vezető süllyedéses állapotok – descensus, prolapus – okai között a kötőszöveti gyengeség legalább olyan jelentőségű, mint egyéb etiológiai faktorok (súlytöbblet, multiparitas, nagy súlyú újszülöttek).
A műtét után a páciensek közel fele nem számolt be nőgyógyászati panaszokról (vizelettartási, szexuális élettel kapcsolatos, alhasi fájdalom). Bár a szervmegtartó műtétek termékeny korban történtek, a bekövetkezett terhességek száma csekély, többségük spontán vagy művi vetéléssel végződött. A nyomon követett esetek csaknem negyedénél később méheltávolításra került sor, ezek okai között főként dysmenorrhoea és myoma uteri szerepelt.