A Streptomycesek széleskörűen tanulmányozott, ismert genomú nemzetség, Gram-pozitív, fonalas, obligát aerob talajbaktériumok. Sok tulajdonságban, például genomjuk méretében, életciklusukban eltérnek a legtöbb baktériumtól, ezért régen a gombák közé sorolták őket. Nagyszámú biológiailag aktív, orvosi és gyógyszeripari szempontból fontos szekunder metabolitot termelnek, például antibiotikumokat, antihelmintikumokat, daganatellenes-, illetve antifungális szereket.
A S. coelicolor az eddigi legnagyobb genommal rendelkező baktérium, más prokarióták génkészletének a duplájával rendelkezik. Életciklusuk során a spóra csírázását követő vegetatív növekedési fázisban a sejtosztódásokat nem követi septumok képződése, elágazó (vegetatív) micéliumot képez, míg a reproduktív szakaszra a légmicélium-képzés jellemző. Ekkor a sejtekben záródik a harántfal, és egyszeres genetikai állományt tartalmazó spórák jönnek létre. A sporuláció közben bekövetkező morfológiai változásokat vizsgáltuk a különböző táptalajokon növesztett vad (M145) és mutáns (3D11) törzseken. Négyféle táptalajt használtunk: SMMS, SMMS 10% szacharózzal, R5, R5 kalcium nélkül. A leoltások időtartama 48 óra, illetve 7 nap volt. A tenyésztés, leoltás, és minta-előkészítés után fáziskontraszt-, atomerő-, és konfokális lézer-pásztázó mikroszkópos képeket készítettünk. A 3D11 törzs egy kalcium-kötő (kalmodulin-szerű) fehérje génjében mutáns, ezáltal lelassul a keresztfal-képződés, a baktérium lemarad a differenciálódásban, és antibiotikum-termelése is csökken. Vizsgálataink az idő-faktor, és különböző kémiai stresszhelyzetekre történő változásokra irányulnak.
Vizsgálataink során azt az eredményt kaptuk, hogy a befűződések nagysága az exponenciális növekedési szakasz végén még nem mutatott szignifikáns különbséget a vad és mutáns törzsek között. Ezzel szemben az egy hetes mintáknál már jelentősebb eltérést tapasztaltunk egymáshoz viszonyítva, bizonyítva a mutáció hatását a differenciációra. A táptalajok stressz-okozó hatása főként a mutáns baktériumban, méretbeli különbségként nyilvánul meg. Eredményeink által feltételezhető a kalcium-kötő fehérje szerepe a differenciálódás késői, stacioner, spóraképző folyamatában.