A szénsavfürdő és az értorna összehasonlítása periféráis artériás érbetegség kezelésében

Printer-friendly versionPrinter-friendly version
Conference: 
2009/2010. tanévi helyi TDK konferencia
Szekció: 
Egészségtudomány III.
Szerző(k):
Szemcsák Tünde Zsuzsanna
Intézet:
III. Belgyógyászati Klinika
Témavezető(k):
Dr. Szomják Edit
Dr. Olvasztó Sándor

A perifériás artériás érbetegség az alsó végtag artériáinak obliteratív megbetegedése, melynek hátterében leggyakrabban atherosclerosis áll. Ma már népbetegségnek számít, mivel a populáció egészét tekintve prevalenciája a fejlett országokban 3–6%, míg idősebb populációban elérheti a 20–30%-ot is. Férfiak körében és egyéb kockázati tényező (diabetes mellitus, hypertonia, dohányzás) jelenlétében az előfordulási kockázata nagyobb. A súlyos következmények ellenére gyakran későn kerül felismerésre, mert a betegség kezdetén nem okoz riasztó tüneteket.
A sebészi, intervenciós radiológiai és a gyógyszeres kezelés sikertelensége esetén, illetve enyhe tünetekkel járó formákban alternatív megoldásként jön szóba az értorna és a szénsavfürdő, melynek keringésserkentő hatása perifériás érbetegségek esetén bizonyított. Értornán 15 alkalommal a betegek számára nem megterhelő, a keringést fokozó, kollaterálisokat megnyitó gyakorlatokat végeznek; míg a literenként 1000 mg szénsavat tartalmazó, ugyancsak 15 alkalommal végzett, szénsavfürdő legfőbb biológiai hatása a vasodilatáció, mely elsősorban helyi hatás, de reflexes úton az egész testre kiterjed. A széndioxid előnyösen befolyásolja a véralvadási paramétereket, csökkenti a hematokrit értéket és a vér viszkozitását. Mindkét terápia három hetes periódusban zajlott.
Vizsgálatunkat a Debreceni Gyógyfürdőben végeztük olyan 50 év feletti férfi és nőbetegeken, akik az alábbi kritériumok valamelyikével vagy kombinációjával rendelkeztek: cukorbetegség, magas vérnyomás, dohányzás. A boka-kar indexük minden esetben 0.9 alatt volt. A vizsgálatba kerülő betegek a DEOEC Érsebészeti Klinika által használt életminőségi kérdőívet töltöttek ki; vérnyomásuk és dysbasias indexük lett feljegyezve a kezelés előtt és után. Az azonos rizikótényezőkkel rendelkező betegek egyenlő számban kerültek besorolásra a két kezelést illetően.
A kezelések előtti és utáni paraméterek összehasonlítása alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az általunk vizsgált két kezelési eljárás hatékonyságát legjobban az enyhe tünetekkel járó esetekben tudja kifejteni, míg a súlyosabb formákban az életminőséget tudja javítani, de a boka-kar index változatlan marad.

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program