A restenosist meghatározó tényezők vizsgálata intracoronariás stent implantatiot követően

Printer-friendly versionPrinter-friendly version
Conference: 
2009/2010. tanévi helyi TDK konferencia
Szekció: 
Konzervatív klinikai orvostudomány I.
Szerző(k):
Andrási Péter
Intézet:
Kardiológiai Intézet
Témavezető(k):
Dr. Balogh László

Percutan coronaria intervenciók során történő stent implantációt követően leggyakrabban előforduló nem kívánatos esemény a restenosis, mely a stent típusától függően 5-30%-ban alakul ki. A hagyományos fém stentek (bare metal stent: BMS) esetében a restenosis sokkal gyakrabban fordul elő, mint a gyógyszerrel bevont stentek (drug eluting stent: DES) esetén. A jelenlegi magyar gyakorlatban gyakrabban használunk BMS-t, mint DES-t.
Munkánk során célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk, milyen faktorok befolyásolják a restenosis kialakulását, illetve melyeket tekinthetünk a stent implantatio időpontjában független prediktornak a visszaszűkülés szempontjából. 2004 és 2008 között a Kardiológiai Klinikán stentelt 240 beteget vizsgáltunk. In-stent restenosis határának a luminalis átmérő 50%-ra vagy annál nagyobb mértékben csökkenését tekintettük. A restenosis negatív csoportba kerültek, akiknél a luminalis átmérőcsökkenés 6 hónapon túl nem érte el az 50%-ot, így reintervencióra nem volt szükség.
A restenosis pozitív betegcsoportban szignifikánsan hosszabb stentek kerültek beültetésre, de sem az implantatios nyomásban, sem a stent átmérőben nem volt különbség a két populációban. Megfigyeltük továbbá, hogy diabetes mellitus fennállása esetén gyakrabban került sor a bal elülső leszálló ág (LAD) intervenciójára. A LAD-ba ültetett stentek esetében magasabb restenosis arányt figyeltünk meg, mint más coronariákban, annak ellenére, hogy a betegek más paraméterben nem mutattak különbséget és stent-technikai adatok (nyomás, átmérő, hossz) sem különböztek. A vizsgált két csoportban nem volt differencia sem a demográfiai adatokban (nem, kor), sem a rizikófaktorokban (dohányzás, diabetes mellitus, hypertonia, hyperlipidaemia, obesitas), sem a konvencionálisan vizsgált labor paraméterekben (vesefunkció, lipidek, vérkép, CRP), sem az alkalmazott gyógyszeres kezelésben.
Megállapítható, hogy az in-stent restenosist egészen más tényezők határozzák meg, mint az atherosclerosist, így a klasszikus rizikófaktorok és gyógyszerek befolyása sokkal kevésbé érvényesül, mint az érelmeszesedésnél. A LAD-ba ültetett stentek esetén magasabb restenosis arányt figyeltünk meg.

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program