1-es és 2-es típusú cukorbetegek fehérvérsejt aktivitásának vizsgálata

Printer-friendly versionPrinter-friendly version
Conference: 
2009/2010. tanévi helyi TDK konferencia
Szekció: 
Konzervatív klinikai orvostudomány II.
Szerző(k):
Moldván Andrea
Intézet:
I. Belklinika, Anyagcserebetegségek Tanszék
Témavezető(k):
Dr. Káplár Miklós

Irodalmi adatok szerint a cukorbetegség érszövődményeinek kialakulását befolyásoló számos tényező között említhetők a nagyobb számban előforduló, aktív fehérvérsejtek.
Munkánkban 1-es és 2-es típusú diabeteses betegek fehérvérsejtjeinek aktivitását vizsgáltuk és vetettük össze a HbA1c-vel, a betegek antropometriai adataival (BMI, haskörfogat) és az arteria carotis intima média vastagsággal (IMT).
Betegek és módszerek: 52 1-es típusú és 77 2-es típusú cukorbetegből álló, korban illesztett betegcsoportot vizsgáltunk. A fehérvérsejt aktivitást kemilumineszcenciával határoztuk meg. Luminométer segítségével mértük az alapaktivitást, valamint a zymosannal és phorbol-12-miristate-13-acetáttal (PMA) való stimulálás utáni aktivitásokat. A carotis IMT meghatározás B-módú ultrahanggal történt.
Eredmények: A fehérvérsejt alapaktivitás az 1-es típusú csoportban magasabb volt mint a 2-es típusú csoportban, a különbség azonban nem volt szignifikáns (287,2, ill. 212,4, p>0,05). A zymosan és PMA aktiválás hatására a 2-es típusú betegek fehérvérsejt aktivitása fokozódott nagyobb mértékben, a különbség azonban ezen esetekben sem volt szignifikáns (2-es típus – zymosan max: 3,36, PMA max.: 1,1, 1-es típusú betegek – zymosan max.: 2,63, PMA max.: 1,1, 2-es típusú betegek – zymosan össz.: 4248,4, PMA össz.: 1322,1, 1-es típusú betegek – zymosan össz.: 3223,6, PMA össz.: 1238,6). A 2-es típusú betegcsoportban az IMT és a BMI magasabb volt (IMT - 1-es típus: 0,61 mm, 2-es típus: 0,67 mm, BMI – 1-es típus: 24,3 kg/m2, 2-es típus:32,5 kg/m2). Az alap- és a stimuláció után mért fehérvérsejt aktivitás, valamint a HbA1c, az antropometriai paraméterek és az arteria carotis intima media vastagság között nem találtunk összefüggést.
Következtetés: 1-es típusú cukorbetegek fehérvérsejt alapaktivitása magasabb mint a 2-es típusúaké, ugyanakkor a 2-es típusú betegek fehérvérsejtjei nagyobb mértékben aktiválhatók. A fehérvérsejtek 2-es típusú diabetesben megfigyelhető fokozott aktiválhatósága és az IMT között csak tendencia-szerű összefüggés állapítható meg.

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program