Printer-friendly version

Célkitűzésünk az autoimmunitás szerepének vizsgálata volt B sejtes non-Hodgkin lymphoma kezelése során, a kezelésre adott válasz függvényében. Megfigyelésünk során az extrahálható nukleáris antigének (ENA) elleni autoantitestek szintjét, valamint a perifériás vérben lévő CD4+CD25+Bright regulatorikus T sejtek százalékos arányát vizsgáltuk lymphomás betegekben és hasonlítottuk az értékeket egészséges kontroll populációhoz. A méréseket a választott kezelés előtt, alatt, illetve után végeztük el. Az ENA antitest szintjét 99 betegben vizsgáltuk (férfi/nő arány: 50/49, életkoruk: 18-80, átlagéletkor: 52,4) és hasonlítottuk 23 egészséges, korban megegyező kontrollhoz (életkor: 27-72, átalgéletkor: 47,3). Külön csoportba soroltuk a DLBCL-, illetve egyéb B sejtes non-Hodgkin lymphomában szenvedőket, valamint az első kezelésre jól és rosszul reagálókat. A kontroll populációhoz képest mind a négy alcsoportban magasabbnak találtuk a kezelés előtti értékeket, amik a kezelés során, illetve azt követően még további növekedést mutattak. A jól reagáló csoportokban az ENA antitest. értéke a kezelés előttihez képest, a kezelés során átlagosan 1,83-szorosra növekedett, majd a kezelést követő másfél éven belül kis mértékben tovább emelkedett 1,86-szoros értékre. A rosszul reagáló csoportokban a kezelés előtti értékhez képest kezdetben átlagosan 1,91-szeres az emelkedés, amely a kezelést követően 1,24-szeresre mérséklődik. A regulátoros T sejtek vizsgálatánál a kezelés hatására legalább 18 hónapig részleges, v. tartós remissziót elérő betegeket kísértünk figyelemmel (összesen 68 beteg, férfi/nő arány: 26/42, életkoruk: 18-80, átlagéletkor: 50,57). Két alcsoportunkban (DLBCL, ill. egyéb B-NHL betegségben szenvedők) a kezelés után különböző időpontokban mért százalékos értéket hasonlítottuk egészséges kontroll populációhoz. A kontroll értékhez képest a kezelést követően átlagosan 18,9% (DLBCL csoport) és 19,3% (egyéb B-NHL) növekedést tapasztaltunk. Eredményeink remélhetőleg közelebb visznek a malignus lymphomák kezelése során létrejövő és a kezelésre adott válasz hátterében feltételezhető autoimmun folyamatok jelentőségének megismeréséhez.