A fagocitózis folyamata során fokozódó kifejeződést mutató gének szerepének vizsgálata humán makrofágokban

Printer-friendly versionPrinter-friendly version
Conference: 
2009/2010. tanévi helyi TDK konferencia
Szekció: 
Molekuláris biológia, Fejlődésbiológia, Genetika, Bioinformatika, Genomika
Szerző(k):
Kristóf Endre Károly
Intézet:
Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet
Témavezető(k):
Dr. Fésüs László
Dr. Zahuczky Gábor

Naponta kb. 500 milliárd fiziológiás módon elpusztult sejt komplikációmentes eltávolítását elsősorban a mononukleáris fagocita rendszer végzi. A legtöbb humán szövet sejtjeinek legalább 10-15 %-a professzionális fagocita, melyek egyben a veleszületett immunrendszer alapvető elemei is. A bekebelező sejtek többfajta, kooperatív mechanizmus segítségével ismerik fel az elhaló sejteket, ugyanakkor meg kell különböztessék őket az élő sejtektől is. A hídképző molekulák (bridging molecules) és receptorok – melyek felismerik az elhaló sejteket – nagyfokú redundanciát mutatnak és számos jelátviteli útvonallal kapcsolatban állnak. Korábbi TaqMan Low-density array (TLDA) mérés számos gén szerepét valószínűsítette a fagocitózis folyamatának fontos elemeként, hiszen ezen gének kifejeződése a fagocitózis folyamata alatt jelentősen fokozódott. Vizsgálataink célja humán makrofágokban a négy legmarkánsabb expressziófokozódást mutató gén (ADORA2A, FPRL1, ICAM3, THBS1) RNS interferencia (RNAi) jelenségén alapuló lecsendesítése, majd a fagocitózis képességük vizsgálata volt. Humán vérből izolált monociták három napig történő differenciáltatása után, elektroporáció révén siRNS-t juttattunk a sejtekbe. A knock-down hatást – TRIZOL reagenssel történő RNS izolálást követően – transzkripció szintjén valós idejű kvantitatív PCR-ral ellenőriztük. A fagocitózis képesség méréséhez humán vérből szeparált apoptotikus neutrofil granulocitákat alkalmaztunk. A fagocitózis assay-t a sejtek fluoreszcens festésével és a fagocitált sejthányad áramlási citometriával történő meghatározása alapján végeztük. Mind a négy vizsgált gén lecsendesítésekor erőteljes génexpresszió csökkenést tapasztaltunk RNS szinten. A fagocitózis képesség csökkenését az ICAM3 (CD50) gén lecsendesítését követően észleltük. A szóban forgó gén által kódolt fehérje egy transzmembrán glikoprotein, mely nem csak adhéziós molekulaként, hanem a jelátviteli útvonalak iniciálásával (intracelluláris tirozin kinázok, például a Moezin aktiválásával) is fontos szerepet játszhat a fagocitózis folyamatának szabályozásában.

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program