A P-glikoprotein gátlása ciklosporin A és UIC2 antitest kombinált alkalmazásával

Printer-friendly versionPrinter-friendly version
Conference: 
2009/2010. tanévi helyi TDK konferencia
Szekció: 
Sejtbiológia, Biofizika
Szerző(k):
Szalóki Gábor
Intézet:
Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet
Témavezető(k):
Dr. Goda Katalin

A P-glikoprotein (Pgp) egy transzport ATPáz, mely az ABC kazettás fehérjék családjába tartozik. Fiziológiás körülmények között a szervezet barrier régióinak epitél sejtjein expresszálódik, ahol xenobiotikumokkal szemben védi a szervezetet. Jelentős mértékben kifejeződik ezen sejtekből kialakult tumorokban, míg más szöveti eredetű daganatokban maga a kemoterápia indukálhatja expresszióját. Mivel a daganatok kemoterápiájában alkalmazott gyógyszerek többsége szubsztrátja, kifejeződése a kezeléssel szembeni rezisztencia (ún. multidrog-rezisztencia) kialakulásához vezethet.
Az UIC2 monoklonális antitest, a Pgp molekulán egy extracelluláris konformációs epitópot ismer fel. Az antitest kötődése gátolja a Pgp drog transzport aktivitását. A telítő koncentrációban adott antitest csak a Pgp-k 10-40 %-ához kötődik, míg a többi sejtfelszíni Pgp molekula csak a pumpa bizonyos szubsztrátjai vagy modulátorai jelenlétében válik elérhetővé az antitest számára. Bizonyos modulátorok mint pl. a ciklosporin A (CsA) a pumpa gátlásához szükséges koncentrációjuknál 10-20-szor kisebb koncentrációban adva teljessé teszik az UIC2 antitest kötődését. Kísérleteimben KB-V1 (Pgp+) és KB-3-1 (Pgp-) humán epidermoid karcinóma sejteken vizsgáltam, hogyan befolyásolja a kemoterápiában is használt Pgp szubsztrát, a doxorubicin citotoxicitását az UIC2 antitest és kis koncentrációban adott CsA. A vizsgálatokban egy új festék, az Alamar Blue® használatán alapuló citotoxicitási esszét állítottam be, mely hasonló az eddig alkalmazott MTT (3-(4,5-dimetiltiazol-2-il)-2,5-difeniltetrazolium-bromid) alapú teszthez, de annál egyszerűbb és jobban reprodukálható eredményeket ad. Kísérleteimben azt tapasztaltam, hogy míg a kis koncentrációban adott CsA illetve az antitest külön-külön alkalmazva nem volt hatással a sejtek doxorubicin érzékenyégére, együtt alkalmazva őket, a Pgp+ sejteken a doxorubicin IC50 értéke 0,61±0.04 µM-ról 0,09±0.01 µM-ra csökkent, ami megközelíti a Pgp- sejteken mért 0,1±0.01 µM értéket.
A fent leírt Pgp gátlási stratégia hatékonyságát jelenleg állatkísérletekben teszteljük. Eredményeink hozzájárulhatnak egy antitest alkalmazásán alapuló szelektív Pgp gátlási módszer kifejlesztéséhez.

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program