Szájnyálkahártya sejtek autofluorescenciájának vizsgálata radiotherapia indukált mucositisben

Printer-friendly versionPrinter-friendly version
Conference: 
2011/2012. tanév
Session: 
Képalkotó diagnosztika, nukleáris medicina, sugárterápia
Presenting author
Name (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Kántor Nikolett

Abstract data

Előadás címe: 
Szájnyálkahártya sejtek autofluorescenciájának vizsgálata radiotherapia indukált mucositisben
Abstract: 

A radiotherapia során kialakuló mucositis a fej-nyaki régió terápiás besugárzásának egyik gyakori szövődménye, mely súlyosságától függően akár a sugárkezelés programjának megváltoztatására, átmeneti felfüggesztésére is vezethet. Gyakori előfordulása ellenére a szövődmény pathomechanizmusáról mindmáig keveset tudunk, terápiája tüneti kezelésre szorítkozik. Célunk az volt, hogy kidolgozzunk egy olyan noninvazív diagnosztikai eljárást, amely lehetővé teszi a szövődmény korai felismerését és terápiás, illetve prognosztikai értéke van.
Munkánk során a Sugárterápia Tanszéken külső sugárkezelésben részesült betegek szájnyálkahártyasejtjeinek autofluorescens tulajdonságait vizsgáltuk fluorescens mikroszkóppal. 405 nm-es gerjesztő fényt használva tanulmányoztuk az emisszió spektrális tulajdonságait a 458-661 nm-es tartományban. A sejtekről 10 nm-es lépésközökkel felvételeket készítettünk, majd ezeket elemeztük. Arra voltunk kíváncsiak, hogy megfigyelhető-e korreláció a kezelés során leadott gócdózis és az autofluorescencia spektrumában beálló változások között. Olyan, a spektrumban létrejött változásokat próbáltunk keresni, amelyekkel lehetővé válhat a mucositis lefolyásának követése.
Eredményeink alapján a sugárkezelés előrehaladtával a sejtmagok töredezetté váltak és autofluorescencia intenzitásuk csökkent. Adataink szerint a sejtmag/sejtplazma autofluorescencia intenzitás hányados kétfázisú változáson ment át. A leadott sugárdózis növekedésével párhuzamosan a hányados értéke előbb csökkent, majd 4000 cGray értéket meghaladva, a tendencia megfordult és a hányados növekedni kezdett. A korreláció különösen jól megfigyelhető az 500-600nm-es emissziós tartományban és kevésbé jelentősek ezen értékek alatt és felett. Megfigyeléseink szerint a teljes sejt autofluorescencia értékek jelentős egyedi eltéréseket mutattak és a leadott gócdózissal nem, vagy csak kismértékben korreláltak.
A fentiek alapján lehetségesnek tartjuk egy olyan, a szájnyálkahártyasejtjeinek autofluorescenciás tulajdonságaira épülő kvantitatív vizsgálati módszer kidolgozását, amely segítheti az irradiációs mucositis korai diagnosztikáját és segítségével kidolgozható a prevenció valamint a hatékony terápia.

First tutor
Name: 
Dr. Bányász Tamás
Department: 
Élettani Intézet
Second tutor
Name: 
Dr. Szabó Imre
Department: 
Sugárterápia Tanszék
Prize: 
2. díj

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program