A magas vérnyomás indukálta szívizom-hipertrófia az egyik leggyakoribb oka a szívelégtelenség kialakulásának és a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás önálló prediktora. Számos kutatás szerint a hipertrófiában fontos szerepet tölt be az autofágia. Azonban kérdéses, hogy ez az önemésztő folyamat, mint egy túlélést (a sejtek „remodellingjét”) elősegítő vagy sejthalálhoz vezető folyamatként funkcionál. Munkánk során különböző dózisú angiotenzin-II (AT-2) indukálta hipertrófiában vizsgáltuk az autofágiás és apoptotikus folyamatok alakulását.
Kísérleteink során H9c2 kardiomioblaszt sejteket használtunk, amelyeket alacsonyabb és magasabb koncentrációjú AT-2-vel kezeltünk a hipertrófia kiváltásához. Rhodaminnal konjugált Phalloidin és DAPI festést követően mikroszkópos vizsgálat során néztük a sejtek méretének változását a kezelés hatására. Autofágiás és apoptotikus fehérjék változását Western Blot analízissel tanulmányoztuk. MDC kezeléssel és az LC3B (Microtubule-associated proteins 1A/1B light chain 3B) fehérje immuncitokémiai festését követően fluoreszcens mikroszkóppal vizsgáltuk az autofágiás vakuólumok kialakulását.
Mikroszkópos vizsgálataink alapján megállapítható volt, hogy a sejtek mérete megnőtt, tehát hipertrofizált sejtekké alakultak át a kezelést követően, illetve az autofágiás vakuólumok száma jelentősen megnőtt. A kisebb koncentrációjú kezelés hatására az autofágiás fehérjék szintje, a nagyobb koncentrációjú angiotenzin-2 hatására pedig az apoptotikus fehérjék szintje nőtt meg.
Eredményeink arra engednek következtetni, hogy a kisebb dózisú angiotenzin-2 által indukált hipertrófia esetén az autofágia aktivitása fokozódik, amely segíthet lebontani a károsodott, nem megfelelő funkciójú fehérjéket. Azonban a nagyobb dózisú angiotenzin-2 hatására az apoptózis kerül előtérbe.

Támogatások: OTKA K-104017, Debreceni Egyetem belső pályázat, TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0045, TÁMOP 4.2.4. A/2-11-1-2012-0001 ‘Nemzeti Kiválóság Program’.