Bevezetés: 1995-ben vezették be a emlő sebészetében a „sentinel node” biopsziát, melyet kezdetben a sebészek egy része vegyes érzelmekkel fogadott, mivel kevesebb nyirokcsomó kerül eltávolításra és így nagyobb axilláris recidívától tartottak. A „sentinel node” biopszia bevezetését indokolta, hogy a korai stádiumú emlődaganatoknál végzett axilláris blokk disszekciók több, mint 60 %-a negatív volt, ugyanakkor számos morbiditással járt (paraesthesia, fájdalom, mozgásbeszűkülés, lymphoedema stb.). Ezen oknál fogva vezették be a „sentinel node” biopsziát, mellyel ugyanazokat az információkat megkapjuk, mint az axilláris blokk disszekciónál, viszont kisebb morbiditási aránnyal.

Célkitűzés: Hosszú távú utánkövetéssel vizsgáljuk az axilláris blokk disszekció és a „sentinel node” biopszia utáni axilláris recidívák alakulását a prognosztikai faktorok tükrében.

Módszer: 2005-2009-ig elvégzett axilláris blokk disszekciók és „sentinel node” biopsziák retrospektív vizsgálata a DE OEC sebészeti intézetben elvégzett emlőműtéteknél. Az adatokat a MedSol rendszerből nyertük.

Eredmények: Ez idő alatt 371 db ABD történt, ebből 210 db volt negatív és 143 db volt pozitív. A követési idő alatt 13 db axilláris recidíva lépett fel. Ugyanezen időszak alatt 173 db SNB-t végeztünk, ebből 163 db lett negatív és 10 db lett pozitív. 4 db axilláris recidíva lépett fel.

Következtetés: A két vizsgált csoportban a fellépő lokál recidívák között nem volt szignifikáns különbség (p=0,41).

Kulcsszavak: Emlőrák; ABD; SNB; axilláris recidíva.