Háttér: Az ízületi porckopás fejlett országokban, így hazánkban is népbetegségnek tekinthető, a leggyakoribb ízületi betegség. Előfordulása az életkorral nő, a 65 év felettiek 25-30%-át érinti. Etiológiája multifaktoriális, progresszív lefolyású degeneratív mozgásszervi betegség.

Célkitűzés: A felmérés célja a panaszokkal orvoshoz fordult arthrosisos betegek kórelőzményének, életmódjának, a betegségről szóló ismereteinek és az alkalmazott terápia hatásának megismerése a betegek személyes beszámolója és az orvosi dokumentáció alapján, valamint ezek összehasonlítása a szakirodalomban szereplő adatokkal.

Eredmények: A vizsgált betegek 46,7%-a már átesett egy vagy több ízületét érintő protézis beültetésen, további 13,3%-nál kitűzésre került a műtét időpontja, a fennmaradó 40%-nál még nem merült fel operatív kezelés. A megbetegedések 13,3%-a bizonyult secunder arthrosisnak, a pozitív családi anamnézis aránya 46,7% volt. Az átlagos BMI a vizsgált betegek körében 28,54, ami a túlsúly kóroki szerepére világít rá. A panaszok miatt orvosnál tett első látogatás és a műtét között eltelt idő átlagosan több mint 8,5 év. Jóllehet a gyógytornában részesült betegek 100%-a pozitívan nyilatkozott annak hatásáról, egyharmaduk egyáltalán nem részesült ilyen kezelésben, a műtéten átesettek 21,4% csak azt megelőzően, 64,3%-a műtétet követő rehabilitáció során végzett szakszerű gyógytornát. Valamilyen fizioterápiás kezelést a betegek 63,3%-a kapott, ami után 84,2%-uknak enyhültek hosszabb-rövidebb időre a panaszai. Csupán a betegek fele van tisztában betegsége természetével és a kezelésre vonatkozó alapvető információkkal.

Következtetések: Mivel a szakirodalom elsősorban a gyógytorna és a fizioterápia szerepét hangsúlyozza, valamint ezt a felmérés adatai is alátámasztják, a gyakorlatban jelenleginél is szélesebb körben érdemes lenne elérhetővé tenni. A további eredmények a prevenció minden szinten hatékony megvalósítására hívják fel a figyelmet, amellyel sok esetben az arthrosis kialakulása megelőzhető vagy lefolyása lassítható. Ennek szerepe a betegség élethosszig tartó lefolyása, a műtéti megoldás korlátozott hozzáférhetősége és költséges volta miatt nem hagyható figyelmen kívül.