Bevezetés és célkitűzés:
A mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) korunk egyik legalkalmasabb modalitása a különféle szövetek és azok tulajdonságainak differenciálására. A rutin orvosi diagnosztika az elmúlt évtizedekben a térerő növelésével érte el a jó szöveti kontrasztot. A jövő kihívása az, hogy az elért térerőn minél finomabb módszerekkel differenciáljuk a szövetféleségeket. Különböző oldatokkal végzett magas és alacsony térerős összehasonlító kísérleteink eredményeire alapozva végeztük biológiai szövetek relaxometriáját. Vizsgálatom célja a szövetek relaxációs időinek mérése a Föld mágneses térerején és azok összehasonlítása szakirodalomi adatokkal.

Anyagok és módszerek
A mérések során a Föld mágneses terén működő Earth-field NMR (efNMR) készüléket használtuk. Sertés szöveteket vizsgáltunk (agy, vese, harántcsíkolt izom, szívizom), azok T1 és T2 relaxációs időértékeinek mérését végeztük el. A szöveti relaxometriás értéket 10 mérés mediánjaként határoztuk meg. A kiértékeléseket a készülék vezérlésére használatos Prospa programcsomaggal készítettük el, eredményeinket adatbázisban összesítettük, a releváns irodalmi forrásokkal összehasonlítottuk.

Eredmények
A különböző szövetféleségek relaxációs idői eltérést mutattak a mérések során. Az agyszövet esetében T1=90∓13 ms, T2=106∓47 ms; a szívizom esetében T1=240∓50 ms, T2= 310∓100 ms; a harántcsíkolt izom esetében T1=300∓110 ms, T2= 200∓130 ms, a vese esetében T1=13∓8 ms, T2= 5,1∓1,1 ms relaxációs időértékeket kaptuk. Méréseink és az irodalmi adatok között mind értékeiben, mind tendenciáiban változó mértékű hasonlóság figyelhető meg.

Következtetések
Az általunk alkalmazott készülék és módszer használatával kivitelezhető relaxometria biológiai szövetek esetében is a Föld mágneses terén. A mérési eredmények jól korrelálnak az irodalomban fellelhető adatokkal. A mérési protokollok és a körülmények standardizálása után lehetőség van preklinikai vizsgálatokban való részvételre.