Az intraaortikus ballonpumpa kezelés eredményei akut koronária szindrómában a veszélyeztetett miokardiális terület nagyságának meghatározása alapján

Printer-friendly versionPrinter-friendly version
Conference: 
2013/2014. tanév
Session: 
Aneszteziológia és intenzív terápia, sürgősségi betegellátás, traumatológia, ortopédia, idegsebészet
Presenting author
Name (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Bojti István

Abstract data

Előadás címe: 
Az intraaortikus ballonpumpa kezelés eredményei akut koronária szindrómában a veszélyeztetett miokardiális terület nagyságának meghatározása alapján
Abstract: 

Bevezetés:

Az iszkémiás szívbetegségben az érintett érhez tartozó ellátási terület nagysága több klinikai vizsgálat alapján a mortalitás független prediktora. A munkacsoportunk által fejlesztett Holistic Coronary Care (HCC) program algoritmusa akut koronária szindróma (ACS) esetén alkalmas a koszorúér lézióhoz tartozó veszélyeztetett szívizom terület becslésére. Kardiogén sokkal szövődött ACS betegek kezelése során az intraaortikus ballonpumpa (IABP) kezelés megfelelő indikációval bír. Jelen vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy a HCC algoritmus által meghatározott ellátási terület nagysága mennyiben befolyásolja az IABP kezelés eredményességét, illetve szövődményeit. Továbbá külön vizsgáltuk azon eseteket, ahol az ACS során végzett perkután koronária intervenció (PCI) sikeres befejezését követően külön ülésben, később került behelyezésre IABP (rescue csoport).

Módszerek és eredmények:

A klinikánkon 2009 és 2012 között az összes 303 ACS kapcsán indikált IABP kezelésben részesülő beteg adatait dolgoztuk fel (férfi/nő:187/116; életkor: 64 SD 12 év). A rescue csoportba 45 beteg tartozott, ahol a bal kamrai ejekciós frakció (BKEF) és a GFR szignifikánsan jobb volt a korai IABP kezelésben részesülőkhöz képest (BKEF 39% SD:8 vs. 34% SD:9 p=0.005; GFR: 69 ml/perc/1.73 m2 SD:22 vs. GFR: 60 ml/perc/1.73 m2 SD:23 p=0.01). A koronarográfiás kép alapján a HCC algoritmus segítségével határoztuk meg a veszélyeztetett szívizom terület nagyságát. Az IABP kezeléssel összefüggő adverz eseménynek tekintettük a halálozást, az elhúzódó kórházi kezelést, az infekció kialakulását, major vérzés, illetve tromboembóliás esemény jelentkezését. A veszélyeztetett szívizom terület nagysága nem mutatott szignifikáns összefüggést az adverz események előfordulásával. A rescue csoportban azonban a később behelyezett IABP szignifikánsan megnyújtotta a hospitalizációt.

Következtetés:

A kardiogén sokkal szövődött ACS esetén a veszélyeztetett szívizom terület nagysága nem függ össze a vizsgált adverz események kialakulásával. A hospitalizáció a rosszabb általános állapot ellenére is szignifikánsan rövidebb abban a betegcsoportban, ahol a coronaria intervencióval egy ülésben történik az IABP behelyezése.

First tutor
Name: 
Szabó Gábor Tamás
Department: 
Kardiológiai Intézet
Second tutor
Name: 
Kőszegi Zsolt
Department: 
Kardiológiai Intézet
Prize: 
különdíj

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program