A Guillain-Barré szindróma (GBS) egy autoimmun betegség, amely a perifériás idegek és gyökök érintettsége miatt alakul ki. A heterogén klinikai szindróma négy megjelenési formája különíthető el: akut inflammatorikus demyelinizációs polyradiculopathia (AIDP), akut axonális motoros neuropathia (AMAN), akut motoros és szenzoros neuropathia (AMSAN) és a Miller-Fisher szindróma (MFS).
Célunk az volt, hogy adatainkat összevessük a nemzetközi tanulmányok eredményeivel és statisztikailag igazoljuk az egyes terápiás eljárások eredményességét.

A vizsgálatba bevont betegek az elmúlt 10 évben a DEOEC Belgyógyászati Intézet III. számú Belklinika Intenzív Osztály és Terápiás Aferezis Részlegén GBS miatt plazmaferezis kezelésben részesült betegek közül kerültek ki. A diagnózis felállítása, a betegek neurológiai követése az Idegklinika által történt. Az ENG adatok alapján 64 beteg került be a vizsgálatunkba.
Az állapotuk súlyosságának megítélésére és követésére a Hughs-féle stádiumbeosztást használtuk.
A terápia alapja a plazmaferezis kezelés, melynek során a betegség pathomechanizmusában szerepet játszó antitestek eltávolítása történik. A kórlefolyástól függően ez az eljárás kiegészíthető intravénás immunglobulin (IVIG) alkalmazásával.

A betegek 56%-ának anamnézisében szerepelt infekció (elsősorban felső légúti és gastrointestinalis megbetegedés) vagy oltás a neurológiai tünetek kialakulását megelőzően. A páciensek 73,5%-a önellátásra képtelen állapotban került felvételre plazmaferezis kezelésre, 9 esetben vált szükségessé gépi lélegeztetés (14%), közülük egy beteg elhunyt.
A plazmaferezis mellett IVIG adására 15 fő esetében került sor.

Az alkalmazott terápia mellett a legjobb javulási tendenciát az MFS altípusba tartozó betegek mutatták; az AMAN, AMSAN és AIDP altípusok esetében egyaránt kisebb mértékű állapotjavulást tapasztaltunk.

Tanulmányunk összefoglalást nyújt a Guillain-Barré szindrómával kapcsolatos ismeretekről. Vizsgálatunkon keresztül szeretnénk felhívni a figyelmet ennek a potenciálisan életveszélyes betegségnek a változatos tünettanára, a differenciáldiagnosztika nehézségeire és a terápiás lehetőségekre.