A különböző ciklodextrin (CD) származékokat széles körben alkalmazzák a gyógyszergyártás során, élelmiszeriparban, mezőgazdaságban, vegyiparban és a környezetvédelemben is. A gyógyszergyártást tekintve leginkább, mint szolubilizálószert alkalmazzák, mivel fokozzák a lipofil anyagok vízoldhatóságát, ezen felül felhasználják különböző vegyületek fizikai-kémiai stabilizálására és az egyes vegyületek biológiai hozzáférhetőségének fokozására is. A CD molekulák több, α-1,4- kötéssel kapcsolódó α-D-glükopiranóz egységekből épülnek fel. A glükóz egységek száma alapján megkülönböztetünk α-,β- és ϒ-CD származékokat. Az α- és β-CD származékokat régebb óta alkalmazzák és vizsgálják. Munkánk során célul tűztük ki az újonnan szintetizált ϒ-CD származékok citotoxicitásának vizsgálatát. Mivel a leggyakoribb gyógyszeres kezelési mód orális adagolással valósul meg, ezért a Caco-2 sejtvonalat választottuk a modellezésre, ugyanis ezen sejtkultúra régóta, széles körben elfogadott a gyógyszerek és segédanyagok intestinalis felszívódásának modellezésére. A különböző ϒ-CD származékokból hígítási sort készítettünk és citotoxicitási vizsgálatokat MTT-teszt segítségével végeztük. Mivel ezen anyagokat parenterális felhasználásra készült formulációk gyártásában is felhasználják, ezért erythrocytákon elvégeztük a hemolízis tesztet. Az elvégzett vizsgálatok alapján meghatároztuk a különböző származékokhoz tartozó IC50 és HC50 értékeket. A toxicitás, az alkalmazott koncentrációk és a kémiai szerkezet közötti összefüggéseket kerestük. Megállapítottuk, hogy fenti korrelációk a kísérleti eredményekkel összevethetők. Korábbi tapasztalataink azt mutatják, hogy az α-,β- és ϒ- CD származékok citotoxicitása és hemolitikus aktivitása alapján ajánlások fogalmazhatók meg a gyártó számára.