Háttér: A Staphylococcus aureus törzsek makrolid rezisztenciájáért két fő mechanizmus felelős. Az msrA gén által kódolt ATP függő efflux és az erm gén által kódolt target módosítás (a 23 SrRNS metilálása). Az első típus a clindamycin rezisztenciára nincs hatással, a target módosítás azonban a clindamycin kötődését is megakadályozza. Ez utóbbi rezisztencia lehet konstitutív vagy indukálható, leghatásosabb induktora az erythromycin. A kétféle rezisztencia fenotípusos megjelenése azonos, elkülönítésük D-teszttel lehetséges.
Célkitűzés: Vizsgálni kívántunk a laboratóriumban izolált 215 S. aureus törzs makrolid és clindamycin rezisztenciája közötti összefüggést, valamint azt is, hogy a törzsek hány százalékát jellemzi az indukálható clindamycin rezisztencia.
Anyag és módszer: A DEOEC különböző klinikáiról beérkező mintákból 2008. május és 2010. szeptember között izolált 215 S. aureus törzs erythromycin és clindamycin érzékenységét vizsgáltunk meg korongdiffúzióval és D-teszttel.
Eredmények: A 215 Staphylococcus aureus törzsből 14 (6,51%) volt MRSA, 5 (2,32%) volt vanomycinre mérsékelten érzékeny (VISA) törzs. A 196 MSSA törzs 5 %-a volt rezisztens clindamycinre, 20%-a erythromycinre. Mindkét szerrel szemben 10 MSSA törzs mutatott rezisztenciát. Az indukálható clindamycin rezisztens törzsek aránya összesen 13,9%-ot tett ki.
Megbeszélés: Az MSSA törzsekkel összehasonlítva az MRSA törzsek között magasabb arányban fordult elő mind konstitutív, mind indukálható rezisztencia. Az indukálható törzsek 13,9%-os aránya miatt a klinikai mikrobiológiai laboratóriumokban ajánlott az indukálható clindamycin rezisztencia rutinszerű szűrése, mivel e törzsek esetében hatástalan makrolid kezelés mellett clindamycint választva sem várható terápiás siker!