Bevezetés:
A colorectalis carcinoma kialakulásában a bélnyálkahártya sejtek szomatikus mutációja játszik szerepet, mely mutáció tumorszupresszor géneket, illetve onkogéneket érint. Specifikus antigén-antitest kötődésen alapuló immunhisztokémia alkalmas a tumormarkerek vizsgálatára, melyeknek prognosztikai jelentőségük lehet. A metastaticus colorectalis tumorok kezelésének egyik első vonalbeli szere az oxaliplatin. Munkánkban vizsgálni kívántuk, hogy a tumor milyen pathologiai jellemzői befolyásolják a betegek túlélését és a terápiára adott válaszát.
Módszerek:
2003-2008 között a DEOEC Sebészeti Intézetében eltávolított, 28 fixált, paraffinba ágyazott metastaticus tumor IHC vizsgálatát végeztük tissue microarray módszerrel. Vizsgáltuk a minták p53, p21, MLH-1, MSH-2, MSH-6, EGFR, ß-catein, E-cadherin, timidilát szintáz és ERCC1 protein expresszióját. Tanulmányoztuk az összefüggéseket a betegek túlélési, metastaticus túlélési és progressziómentes túlélési időkkel. Az értékeléshez Kaplan-Meier túlélési grafikonokat, Chi2 tesztet és Cox regresszióanalízist használtunk.
Eredmények:
A 28 beteg közül 19 férfi, 9 nő volt, 61,5 év az átlagéletkoruk.17 colon és 11 rectum lokalizációjú tumorunk volt. Az átlagos túlélés 28 hónap, metastaticus túlélés 21,5 hónap. A betegek a DEOEC Onkológiai Tanszékén oxaliplatin kemoterápiában részesültek. Az ERCC1 gént kis mértékben expresszáló tumorok esetében az OS, PFS és a metastaticus túlélés rövidebb volt, mint a gént nem expresszáló tumoroknál. A többi marker nem befolyásolta szignifikánsan a vizsgált paramétereket.
Következtetés:
Az ERCC1 gén a nukleotid exciziós repair rendszer tagja, mely az oxaliplatin által okozott DNS-károsodást helyreállítja, ezáltal csökkenti a terápia hatékonyságát. Ezen prognosztikai marker alapján következtetni lehet a terápiára adott válaszra, illetve a megfelelő, célzott kezelés kiválasztására. Eredményeink lényegében valamennyi, nagyobb esetszámot magába foglaló nemzetközi tanulmányokkal megegyeztek.