A polymyositis (PM) és a dermatomyositis (PM) az idiopathiás inflammatoricus myopathiák közé sorolt szisztémás autoimmun megbetegedések. Fő jellegzetességük a szimmetrikus proximális izomgyengeség, dermatomyositisben (DM) a típusos bőrtünetek jelentkezése. A myositis és tumoros megbetegedések társulásának gyakorisága változó, malignitás előfordulásának relatív rizikója DM-ben 3-szoros, PM-ben 1,3-szeres. Kutatásunk során célul tűztük ki, hogy összehasonlítsuk a tumorral társuló myositises (CAM) és a tumorral nem társuló myositises betegcsoportban az egyes tünetek jelentkezésének gyakoriságát, a tünetek súlyosságát, klinikai és laboratóriumi paramétereket.
Vizsgálatunkhoz a DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinika, Klinikai Immunológia Tanszék Immunológia szakrendelése által gondozott 78 PM/DM-es beteg adatait dolgoztuk fel. Két betegcsoportot: tumorasszociált dermato- és polymyositist (tumorasszociált DM: n=20, életkor: 53,8+-15,4 év, tumorasszociált PM: n=6, életkor: 55,1+-9,5 év) és két kontrollcsoportot alkottunk (DM: n=30, életkor: 49,7+-14,3év, PM: n=22, életkor: 43,5+-12,1 év). A CAM csoportba való besorolás kritériuma a daganat myositis diagnózisától számított egy éven belüli megjelenése volt. A mért jellemzők csoportok közötti eltérését Student-féle t-próbával értékeltük, az életkor és mért jellemzők összefüggését Pearson-féle korrelációs együtthatóval fejeztük ki.
Tumor asszociált DM esetén az izomgyengeség mértéke súlyosabb volt és szignifikánsan gyakrabban fordult elő distalis izomgyengeség (25% vs. 3.3%). Ugyanebben a csoportban gyakoribb volt a súlyos bőrtünetek előfordulása, a legnagyobb eltérést a periungalis teleangiectasia mutatta (30% vs. 3.3%). Tumorral asszociált DM betegek esetében gyakoribb volt a gyorsult vörösvérsejt süllyedés előfordulása (55%, vs. 23,3%). A tumorasszociált DM betegek esetén megfigyeltük, hogy az érintett izomok száma és az életkor fordított arányban álltak egymással (Pearson: -0.695, p=0.001).
A kapott eltérések egy része magyarázható a tumor jelenlétével, de számos különbség önmagban nem magyarázható a daganat hatásával, azok feltételezhető módon az autoimmun betegség és a tumor közötti interakció eredményei.