A retinoblasztoma fehérje (Rb), az Akt-kináz, Erk-kináz és a Bcl-2 fehérje foszforiláltsági állapotának vizsgálata akut myeloid leukémiás (AML) betegekben.

Irodalmi adatok alapján ismert, hogy az akut myeloid leukémia kialakulásában elsődleges szerepe van különböző jelátviteli útvonalak aktiválódásának a sejtciklust és proliferációt szabályozó fehérjék-Erk-kináz, Rb fehérje- által. Antiapoptotikus fehérjék -Bcl-2- mennyiségének növekedése és proapoptotikus jelátviteli folyamatok gátlása -Akt-kináz- szintén leukémiához vezethet. Ezen útvonalak szabályozásában kiemelkedő szerepe van a fehérjék protein kinázok-foszfatázok által történő reverzibilis foszforilációjának. Az Akt-, Erk-kináz, Rb- és Bcl-2 fehérjék bizonyos oldalláncokon foszforilálva a sejtek túlélését segítik elő. Konstitutív aktivációjuk az AML-es betegekben túléléshez vezethet.
Célkitűzésünk az volt, hogy ezen fehérjék foszforilációs szintjét megvizsgáljuk AML-es betegek leukocytáikban. Összesen 31 beteget vizsgáltunk 9 egészséges kontrollhoz viszonyítva. A fehérvérsejteket vér- vagy csontvelői mintából izoláltuk sűrűség gradiens centrifugálással. Lízis pufferrel való feltárást követően a fehérje mennyiségeket fotometriás módszerrel határoztuk meg 590 nm-en. A fehérjék szétválasztása és foszforiláltsági állapotának tanulmányozása Western-blot analízissel történt foszfospecifikus antitestek segítségével. Belső kontroll fehérjeként GAPDH-t használtuk. Az előhívás kemilumineszcensen történt. A fehérjéket standardhoz viszonyítva azonosítottuk tömegük alapján.
Eredményeink alapján a betegek 30%-ban volt észlelhető Rb-fehérjefoszforiláció, az Akt 20%-ban, az Erk közel 40%-ban volt foszforilált állapotban. Ezzel szemben az egészséges kontrollokban nem lehetett foszforilációt kimutatni. Bcl-2 foszforilációt nem tudtunk kimutatni, viszont 3 beteg esetén a negatív kontrollhoz képest emelkedett Bcl-2 szintet figyeltünk meg. Néhány betegnél több fehérje foszforilációját megfigyeltük egy időben. A betegség lefolyása során újabb proteinek foszforilálódhatnak, illetve el is tűnhetnek, így előre jelezhetik a progressziót vagy a kedvezőbb kimenetelt.
Kísérleteink eredményeit a klinikummal összevetve új prognosztikai faktorokra derülhet fény, melynek segítségével meghatározható az a betegcsoport, akiknek kináz inhibitorokkal kiegészítve a standard citosztatikus kezelését kedvezően befolyásolhatjuk a túlélésüket.