A májtumorok világszerte és hazánkban a részben ismert etiológiai tényezők hatására fokozott incidenciát mutatnak. Terápiájuk lehet konzervatív, operatív, vagy azok kombinációja. Relatíve ritka, de a tumor propagatiójával egyre inkább valószínűbb szövődményük a ruptura. Ilyenkor az előre felállított terápiás protokoll nem kivitelezhető. A beteg haemostasisa válik elsődlegessé, amely bizonyos esetekben csak acut műtét útján rendezhető.
Az elvégzett opus - amennyiben ezt a daganat kiterjedése lehetővé teszi - rendszerint a vérzésforrásként felismert vagy már előzőleg ismert tumoros rész resectiójával jár. Az ilyenkor elvégzett resectiós technikák a rendelkezésre álló idő, illetve a rezervkapacitás függvényében módosulnak. Ennek ellenére a postoperatív időszakban kialakult komplikációk nem mutatnak nagyobb gyakoriságot az electív műtéteknél. A hosszabbtávú túlélési adatok, – a háttérbe szorított onkológiai irányelvek mellett –azonban rosszabbnak bizonyultak.
Bizonyos esetekben a daganat nem resecalható, ilyenkor a hagyományos vérzéscsillapító módszerek elégtelennek bizonyulhatnak. A perihepaticus packing azonban alkalmas ilyen szituációban is a vérzés megállítására.
Mivel az acut májműtétek a májdaganatok kezelésének szélsőséges lehetőségét képviselik célom (a májdaganatok és kezelési lehetőségeiknek irodalmi áttekintése után) azok indikációs területének, technikájának és a túlélési adatoknak a bemutatása volt 7 klinikai eset kapcsán.