Bevezetés: Magyarországon minden második ember halála szív és érrendszeri betegségből kifolyólag következik be. A szív-és érrendszeri események, mint például a myocardiális infarktus, és a hemorrhagiás stroke, mind az érelmeszesedés első tünetei, és végállomásai is egyben, mivel legtöbbször az arteriosclerosis előzetesen tüneteket nem mutat.
Célkitűzés :A különböző anaesthesiai módszerek arterial stiffnessre gyakorolt hatásának vizsgálata nőgyógyászati műtétek alatt arteriográf segítségével.
Anyag és módszer: 2011. szeptemberétől kezdve prospektív tanulmányt végeztünk a Szülészeti Klinikán zajló nőgyógyászati műtétek előtti, illetve a az intubációt követő 10. percben végzett arteriográfiás vizsgálatok során kapott arteria brachialis és aorta augmentációs index, valamint aorta pulzushullám terjedési sebesség változásának összehasonlításával teljes intravénás anesztézia és inhalációs anesztézia esetén.
Eredmények: Tiva során az aorta augmentációs index az átlag 27,31%-ról 37,96%-ra nőtt, az arteria brachialis augmentációs indexe a teljes intravénás anesztézia előtt mérthez képest műtét közben az intubációtól számított 10. percre az átlag -20,4%-ról 0,65%-ra nőtt, az aorta pulzushullám terjedési sebességeinek átlaga a kezdeti 10,61 m/s-os sebességről 10,19 m/s-ra csökkent.Inhalációs anesztézia esetén az arteria brachialis augmentációs indexe az átlag 10,5%-ról 6,3%-ra csökkent, az aorta augmentációs index átlaga 42,94%-ról 34,44%-ra csökkent, míg az aorta pulzushullám terjedési sebességeinek átlaga a kezdeti 11,91m/s-os sebességről 9,7 m/s-ra csökkent.
Megbeszélés: A két csoportot összehasonlítva arra a megállapításra jutottunk, hogy a cardiovascularis rendszerre gyakorolt kiegyensúlyozottab hatása miatt, amennyiben műtétet megelőzően lehetőségünk nyílik arteriográffal történő rizikóbecslés kivitelezésére, fokozott rizikójú betegek altatásához sevoflurannal történő inhalációs narkózis tűnik jobb választásnak.