Az endocannabinoid rendszer (ECS) egy olyan komplex jelátviteli rendszer, mely magába foglalja az endogén ligandokat, az endocannabinoidokat felismerő receptorokat (CB1, CB2, GPR55, GPR119), valamint az őket szintetizáló és degradáló enzimeket. Az ECS fontos szerepet tölt be számos élettani folyamat szabályozásában, így befolyásolja pl. a sejtek növekedését, túlélését, stb. Kísérleteink során célunk az volt, hogy feltárjuk az ECS tagjainak jelenlétét és azok szerepét a humán egészséges és polymyositises betegek vázizom mintáiban.
Első lépésként mRNS szinten (Q-PCR) és immuncitokémia technikákkal vizsgáltuk receptorok, valamint az endocannabinoidok (anandamid, AEA; 2-arachidonoil-glicerol, 2-AG) szintéziséért és degradációjáért felelős enzimek expresszióját. Megállapítottuk, hogy egészséges humán vázizomban elsősorban a CB1, a GPR55 és GPR119 receptorok fejeződnek ki, míg az endogén ligandok szintéziséért és lebontásáért felelős DAGLα, DAGLβ, NAPE-PLD és FAAH egyaránt kimutatható. Tenyésztett egészséges humán vázizomsejteken kimutattuk, hogy az ECS aktiválása során mind az AEA, mind a 2-AG dózisfüggően csökkentette a vázizomsejtek proliferációját és fúzióját, azaz gátolta a sejtek in vitro differenciálódását. Bebizonyosodott, hogy a vegyületek hatásait sem a CB1 antagonista AM251, sem a CB2 antagonista AM630 nem függesztette fel.
Polymyositises betegek vázizmaiból származó biopsziás mintákban kimutattuk, hogy a CB1, DAGLα és DAGLβ mRNS expressziója alacsonyabb a kontrollhoz viszonyítva, míg az AEA bioszintézisében és lebontásában szerepet játszó NAPE-PLD és FAAH expressziója nem különbözött az egészséges mintákban mértektől. Érdekes volt megfigyelni továbbá, hogy a polymyositises betegek közül a rosszabb prognózisú Jo-1 antitesttel rendelkezők mintáiban a GPR119 nem, vagy nagyon alacsony mértékben fejeződött ki.
Ezen eredményeink azt mutatják, hogy mind kontroll, mind polymyositises betegek vázizmainak kifejeződnek az ECS elemei. Kvantitatív vizsgálataink emellett arra utalnak, hogy a myositises mintákban mind a receptorok, mind az enzimek expressziója eltérő a kontrollhoz viszonyítva, ami felveti az ECS potenciális szerepét a polymyositis patomechanizmusában.