Antikoagulációs és antitrombotikus kezelési stratégiák pitvarfibrillációban és koszorúér betegségben szenvedő betegek stent-implantációja kapcsán

Bevezetés: A pitvarfibillációban (PF) szenvedő és iszkémiás szívbetegség miatt stent implantáción átesett betegek optimális antikoaguláns (AK) illetve antitrombotikus (AT) terápiájára vonatkozóan nincs egyértelmű, magas evidencián alapuló ajánlás. Ennek köszönhetően heterogén kezelési szokásokkal találkozhatunk a gyakorlatban.
Cél: A PF-ban szenvedő és stent implantáción átesett betegek különböző AK és AT kezelési stratégiáinak elemzése a Debreceni Egyetem Kardiológiai Klinikáján.
Módszerek: 2013-2015 között PF-ban szenvedő és stent implantáción egymást követően átesett betegeket vontunk be a vizsgálatba. Az általános klinikai paramétereken túl a koszorúér intervenciót követő AK illetve AT kezelés, valamint az utánkövetés során jelentkező tromboembóliás és vérzéses szövődmények adatait dolgoztuk fel.
Eredmények: 199 beteg adatait elemeztük (átlag életkor:73±9, férfi:126). Az átlagos utánkövetési idő 12±6 hónap volt. A 199 betegből 154 esetén BMS, míg 45 esetén DES került beültetésre. Az átlag CHA2DS2-Vasc illetve HAS-BLED score a populációban 4,41, illetve 3,21 volt. A két score alapján minden beteg esetében indokolt volt az AK és AT átmeneti egyidejű alkalmazása. Ez Centrumunkban 153 esetben (76.8%) valósult meg. A hármas gátlásban részesülő betegek nem különböztek szignifikáns módon az életkor, a nemek aránya, a CHA2DS2-Vasc illetve a HAS-BLED score-ok tekintetében azoktól, akik nem részesültek hármas gátlásban. Ugyanakkor hosszan perzisztáló/permanens PF esetén szignifikánsan több beteg kapott egyidejű AT és AK kezelést a paroxizmális PF esetekhez képest (91%, illetve 65,4%, p<0,0001). Összesen 21 (10%) vérzéses szövődmény jelentkezett az utánkövetés alatt, tromboembóliás esemény nem volt. Nem találtunk olyan klinikai paramétert, amely prediktív lett volna a vérzéses szövődmény kialakulására ebben a populációban.
Következtetés: Intézetünkben a PF-ban szenvedő betegek közel negyede stent implantációt követően nem részesül egyidejű AK és AT kezelésben. A hármas gátlás nagyobb arányban valósul meg tartósan fennálló PF esetén, ugyanakkor a vérzéses rizikó nem befolyásolja a terápiás döntést.