Nyomtatóbarát változat

Ismert, hogy a sejtmembrán cholesterintartalmának változása befolyásolhatja a membránfehérjék működését. Az erre vonatkozó tanulmányok jelentős részében mesterséges úton, cyclodextrinek segítségével változtatták a membrán cholesterin tartalmát. Korábban munkacsoportunk igazolta, hogy a sejtmembrán cholesterin tartalmának növelése (in vitro cholesterin/cyclodextrin zárványkomplex kezelés) módosítja humán T-lymphocyták Kv1.3 K+ ioncsatornáinak biofizikai paramétereit. Munkánk során azt vizsgáltuk meg, hogy a modellkísérletekben leírt változások megfigyelhetők-e hypercholesterinaemiás állapotú egyénekből származó T sejtek Kv1.3 csatornáin is.
Kísérleteink során a klinikai laboratóriumi standardok szerint normális (<5,2 mmol/l) cholesterinszinttel rendelkező (kontroll, n=5), valamint hypercholesterinaemiás („hc”, a cholesterinszint a normális érték 1,5-2-szerese volt, n=5) egyének perifériás véréből izolált T- lymphocytákat vizsgáltunk. A Kv1.3 ioncsatorna biofizikai sajátságait a patch-clamp technika teljes-sejt konfigurációjában tanulmányoztuk. A „hc” minták az I. Belklinika Lipid Szakrendelésre járó, egyéb betegségben nem szenvedő egyénektől származnak. A Kv1.3 csatornák kapuzását jellemző kinetikai (az aktivációs és inaktivációs kinetika és az inaktivációból való visszatérést jellemző időállandók), és egyensúlyi paramétereket (egyensúlyi aktiváció és inaktiváció feszültség-függése) határoztuk meg. A teljes-sejt kapacitásra normált csúcsáram értékkel (áramsűrűség, ÁS) jellemeztük a csatornák expressziós szintjét.
Eredményeink azt mutatták, hogy a „hc” mintákból származó T sejtek Kv1.3 ioncsatornáinak biofizikai tulajdonságai nem különböztek a kontroll csoportra jellemző értékektől (p=0,05). A szérum cholesterinszint növekedése tehát nem okoz olyan biofizikai változásokat, mint amit a cholesterin/cyclodextrin zárványkomplex kezelések során tapasztaltunk. A „hc” mintából származó T sejteken mért áramsűrűség értéke (ÁShc=610 pA/pF) szignifikánsan magasabb volt, mint a kontroll (ÁSk=398 pA/pF, p=0,05) sejtek esetében. Ezt valószínűleg a hypercholesterinaemiához társuló, chronicus gyulladási folyamatoknak és az ezek során termelődő cytokineknek tulajdoníthatjuk.