Nyomtatóbarát változat

Az orvosok, illetve orvostanhallgatók mentális egészsége a szakirodalomban széleskörűen vizsgált jelenség, az azonban vitatott, hogy ezt milyen mértékben befolyásolják egyéni tényezők, illetve a képzéssel kapcsolatos faktorok. A jelen vizsgálat célja az elsőéves orvostanhallgatók lelki egészségi állapotának jellemzése volt az orvosi tanulmányok megkezdésekor. Az elemzés első részét képezi egy követéses vizsgálatnak, amelynek célja annak feltérképezése, hogy az orvostanhallgatókat jellemző, korábbi vizsgálatokban már leírt stressz milyen mértékben vezethető vissza egyéni – a képzésbe való belépéskor is meglévő –, illetve a tanulmányokkal kapcsolatos oki tényezőkre.
A vizsgálathoz egy 87 itemes, önkitöltős, névtelen kérdőívet alkalmaztunk, melyben a demográfiai adatokra, társas támogatottságra és családi háttérre vonatkozó kérdések mellett a mentális állapotot a pszichés stressz (GHQ-12), a depresszió, szorongás, stressz (DASS-21), a diszfunkcionális attitűd (DAS-A-R-17), az észlelt stressz (PSS-4), valamint a koherencia érzés (SOC) jellemezte. A kapott eredményeket a Stata programcsomaggal dolgoztuk fel.
A 205 beérkezett kérdőívből 201 volt értékelhető. A hallgatók átlagéletkora 19 év volt, 69%-uk nő, 94%-uk hajadon, illetve nőtlen. A hallgatók 9%-a állt már korábban pszichiátriai/pszichológiai vizsgálat vagy kezelés alatt, 21% esetében pedig valamelyik hozzátartozójuk volt kezelve. A vizsgált paraméterek közül a pszichés stressz és a szubjektív egészség jellemzőit tudtuk összehasonlítani az Országos Lakossági Egészségfelmérés 2003 19-27 éves korosztályának értékeivel. A pszichés stressz szignifikánsan magasabb volt az elsőévesek körében, mint a hasonló korú populáció átlaga (p<0,003); a szubjektív egészség tekintetében az elsőévesek 70%-a jónak vagy nagyon jónak ítélte a saját egészségi állapotát, míg az OLEF hasonló korosztályában ez az átlag szignifikánsan magasabb, 77% volt (p<0,045).
A pszichés stressz és a szubjektív egészségi állapot tekintetében már az elsőéves orvostanhallgatók is kedvezőtlenebb átlaggal jellemezhetők, mint a hasonló korú átlagpopuláció. Ezek alapján indokolt volna az elsőévesek számára célzott beavatkozásokat kínálni mentális egészségük javítására.