Antifoszfolipid antitestek vizsgálata non-Hodgkin lymphomás betegekben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2009/2010. tanévi helyi TDK konferencia
Szekció: 
Konzervatív klinikai orvostudomány III.
Szerző(k):
Irsai Gábor
Intézet:
III. Belgyógyászati Klinika
Témavezető(k):
Dr. Gergely Lajos

Malignus betegségekben az antifoszfolipid antitestek szintje emelkedett lehet. Munkánk során az antikardiolipin autoantitest (aCL), illetve a beta-2-glikoprotein I (B2GPI) elleni antitest laborvizsgálatainak eredményeit elemeztük non-Hodgkin lymphomás (NHL) betegeknél. Célunk, hogy összevessük az eredményeket a tartósan remisszióba kerülő, illetve nem megfelelő terápiás választ mutató esetekben, és összefüggést találjunk ezek változása, és a betegség prognózisa között.
Retrospektív vizsgálatunk során a DEOEC III. Belgyógyászati klinikán 1998 és 2008 között diagnosztizált NHL-es betegek adatait használtuk fel. Az aCL szintjét 109 esetben tudtuk vizsgálni, a csoport átlagéletkora 55,9 év (22-80 év), közülük 56 férfi, 53 nő; 61 beteg volt tartós remisszióban. A B2GPI elleni antitest értékeit 92 esetben vizsgálhattuk, a csoport átlagéletkora 55,04 év (20-80 év), közülük 46 férfi, 46 nő; 59 beteg volt tartós remisszióban.
Az esetek 30,2%-ában találtunk emelkedett aCL értékeket diagnóziskor, amivel nem társult emelkedett trombózis arány. A tartós remisszióba kerülők antitest szintje ekkor átlagosan: IgA: 3,15 U/ml, IgG: 6,74 U/ml, IgM: 10, 94 U/ml, amely kezelés közben (a kemoterápia 3-4. ciklusa előtt), és kezelés után (terápia után 4 héttel) mérve csökkenő tendenciát mutat (IgM: p<0,056). Az IgG diagnóziskor (p<0,002), az IgM terápia közben (p<0,024) magasabb, mint a kedvezőtlen kimenetelt mutató csoportban. Nem megfelelő terápiás válasz esetén az antitestek szintje: IgA: 2,69 U/ml, IgG: 2,68 U/ml, IgM: 3,25 U/ml. Kezelés közben emelkedett az IgA (p<0,000), és IgM (p<0,001) antitestek értéke, majd kezelés után ezek csökkentek (IgA: p<0,014, IgM: p<0,03). Az IgA értéke mindkét időszakban magasabb (p<0.000), mint a remisszióba kerülő csoportban.
Az esetek 36,9%-ában volt emelkedett a B2GPI elleni antitest szintje diagnóziskor, amely nem járt fokozott trombózis rizikóval. A tartós remisszióba kerülők antitest szintje ekkor átlagosan: IgA: 8,3 U/ml, IgG: 4,27 U/ml, IgM: 11,72 U/ml; kedvezőtlen prognózis esetén: IgA: 7,5 U/ml, IgG: 4 U/ml, IgM: 4,95 U/ml. Az aCL-el ellentétben, a B2GPI elleni antitest értékei, változásai nem mutattak összefüggést a betegek prognózisával.

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program