A késői egyenirányító kálium áram kiemelt fontosságú a szívizom akciós potenciáljának repolarizációs fázisában. Az áram létrehozásában szerepet játszó csatornafehérjék szerkezetének megváltoztatása, illetve farmakológiai befolyásolása az akciós potenciál hosszának megváltozását és életveszélyes aritmiák kialakulását okozhatja. Ezen ionáramnak három összetevőjét különböztetjünk meg, amelyből kettő kamrai szívizmon is előfordul: a gyors komponens (IKr) és a lassú komponens (IKs). A késői kálium áram szabályozásában több jelátviteli útvonal is részt vesz, a protein kináz C (PKC) szerepéről azonban kevés információ áll rendelkezésünkre. Munkám során a késői kálium áram PKC útvonal általi szabályozását vizsgáltam, két PKC gátlószer a chelerythrine valamint a bisindolylmaleimide I (bim I) segítségével.
Vizsgálataimat izolált kutya kamrai szívizomsejteken és humán embrionális vesesejteken (HEK) expresszált human Ether-à-go-go-Related Gene (hERG) csatornákon végeztem, a patch-clamp technika teljes-sejtes konfigurációjában.
A chelerythrine és a bim I kutya szívizomsejteken 1 μM-os koncentrációban szignifikánsan, 87, illetve 69%-kal gátolta az IKr –t. Ez a hatás gyorsan kialakult, ami direkt csatorna gátlásra utalhat. A HEK sejteken expresszált hERG csatornák esetén a chelerythrine és a bim I koncentráció-függő módon gátolta a csatornákon átfolyó áramot, az EC50 érték pedig 0,11±0,01 μM illetve 0,76± 0,04 μM volt. A gátlószerek megváltoztatták a csatorna kapuzási kinetikáját is, a csatorna aktivációja gyorsult és negatívabb feszültségértékek irányába tolódott el. A két PKC gátlószer 1 μM-os koncentrációban nem hatott az IKs-re.
Összefoglalva kijelenthetjük, hogy mind a chelerythrine mind a bim I szignifikánsan csökkentette az IKr –t, amely döntően nem a PKC gátlásnak, hanem a csatornára kifejtett direkt gátlásnak köszönhető. A kálium csatornák PKC által történő szabályozásnak pontosabb megismeréséhez szelektívebb PKC gátló szerekre van szükség.