A mieloperoxidáz (MPO) antimikrobiális hatásához kloridion és hidrogén-peroxid (H2O2) felhasználásával hipoklórossavat (HOCl) képez, ugyanakkor krónikus gyulladásos állapotokban hozzájárul az atheroszklerózis és a miokardiális infarktust követő kóros szívizomátépülés kialakulásához.
Célul tűztük ki a MPO H2O2 által kiváltott vaszkuláris válaszokra kifejtett hatásainak vizsgálatát. Korábbi eredményeink alapján a H2O2 vázizom arteriolákon bifázisos hatást vált ki (34±3% konstrikció 100 µM-nál, 80±11% dilatáció 10 mM-nál). Jelen kísérleteinkhez Wistar patkányok m. gracilisából intramuscularisan futó arteriolákat izoláltunk, az erek mindkét végét kanüláltuk, majd 80 Hgmm intraluminaris nyomás mellett 37 ºC-on videomikroszkópos rendszerrel vizsgáltuk az érátmérő változásait. A konstriktív válaszokat a kiindulási értámérőhöz, a dilatatív válaszokat a Ca2+ mentes közegben mért átmérőhöz viszonyítva fejeztük ki.
A kísérletek előtt a kontraktilis képességet norepinefrinnel (10 µM, 62±15 % konstrikció, n=21, P<0,001), az endothel funkciót acetilkolinnal (10 µM, 87±18 % dilatáció, n=15, P<0,001) ellenőriztük. A kísérletek során az értámérő H2O2 koncentráció függését vizsgáltuk, jelen absztraktban a 300 µM mellett kapott értékeket adjuk meg. MPO (5 nM) hatására a H2O2 által kiváltott konstrikció fokozódott (H2O2: 10±16%; H2O2+MPO: 47±7% n=5), míg endothel hiányában a MPO konstrikciót fokozó hatása csökkent (13±15%-ra, n=5). Thromboxane A2 (TXA2) antagonistával történő előkezelés (1 µM SQ-29548) hatására az MPO által mediált konstrikció dilatációba fordult (30±17% dilatáció, n=5, P=0,003). A HOCL scavenger L-methionin (100 µM) szignifikánsan nem befolyásolta a H2O2 kiváltotta maximális konstrikciót (18±9% vs. 34±3% konstrikció 100 µM H2O2-nál, n=5 P=0,195), ugyanakkor teljes mértékben gátolta a MPO konstrikciót fokozó hatását (73±11% dilatáció H2O2-nál, n=5, P<0,001).
Adataink szerint a MPO HOCl szintézisén keresztül fokozza a H2O2 által kiváltott konstrikciót vázizomereken. Így a MPO-t gátló szerek ígéretes terápiás célpontok lehetnek az infarktust követő kóros folyamatok kivédésében, illetve hosszútávon az érelmeszesedés kialakulásának megakadályozásában.