-Besugárzási technikák változásainak hatásai a tüdőfibrózis várható kialakulására tüdőtumoros betegeknél. (Eredményeink a jelenlegi technikákkal: 3D-s tervezés MLC takarással.) -

Háttér: Az elmúlt 30 év technikai fejlődése a sugárterápiában is jelentős változásokat hozott. Ezt főleg a megavoltos berendezések megjelenése és elterjedése (kobaltágyú, lineáris gyorsító stb.) jelentette, melyhez egyre pontosabb tervezési és beállítási lehetőségek társulnak (optikai, lézeres beállító berendezések, hagyományos és CT szimulátorok, MLC). Ezek tették lehetővé, hogy az egyszerű kezelésektől, az atlaszok használatán alapuló kézi tervezéseken keresztül, a CT és számítógépek elterjedését követő 2- illetve, 3D-s tervezésen át, eljuthassunk az IMRT-ig és az IGRT-ig.
Ezek a változások eredményezték, az egyéni tervezést és a besugárzási módszerek változását, közvetve a dózisemelést és ezzel a hatásosság javulását, úgy hogy lehetővé vált a mellékhatások csökkentése.

Cél: a jelenlegi technikák mellett (számítógépes modellezéssel), a rutinszerűen használt vizsgálatokkal meghatározott pneumonitis, tüdőfibrózis kimutatásával összevetve, megnézzük az eltérő technikák valószínűsíthető mellékhatásainak adatait.

Tervezés: 1. tényleges rutin terv (MLC); 2. modellezés: a.) lineáris gyorsító szimmetrikus mező, b.) kobaltágyú szimmetrikus mező, c.) IMRT
Értékelés:
- mellékhatások - DVH- k alapján statisztikai vizsgálatokkal
- rutinszerű követés
- CT vizsgálatok adatai
- a funkció romlás megítélésére - diffúziós kapacitás, vérgázanalízis, testpletizmográfiás értékek mérése és változásainak dokumentálása).

Beteganyag: 6 beteg (adatrögzítés 2012. novemberétől jelenleg is tart).

Eredmények: az irodalom emlőtumorosok kezelése során 20 Gy teljes tüdővolumen felett várja a fibrózis kialakulását. A saját tapasztalataink alapján ez valószínűleg nagyobb dózis esetén várható. A vizsgálat célja, hogy meghatározza a 20 Gy feletti dózist kapó területek nagyságát az eltérő technikai feltételek esetén.

Kérdés: ezen volumenek nagysága alapján, következtetni lehet-e a tüdőfunkció romlására?