Életmódbeli és klinikai tünetek közti különbségek gyógytornázó és nem gyógytornázó myositises betegeink körében

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2012/2013. tanév
Tagozat: 
Klinikai immunológia, reumatológia
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Farkas Flóra
2. szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Szalmás Orsolya

Előadás adatai

Előadás címe: 
Életmódbeli és klinikai tünetek közti különbségek gyógytornázó és nem gyógytornázó myositises betegeink körében
Összefoglaló: 

A polymyositis (PM) és a dermatomyositis (DM) az idiopáthiás inflammatorikus myopáthiák (IIM) közé tartozó szisztémás autoimmun betegségek. Jellemző tünetük a proximális végtagizomzat szimmetrikus gyengesége és DM-ben a típusos bőrtünetek jelentkezése. Vizsgálataink célkitűzése az volt, hogy összehasonlítsuk az életmódbeli és a klinikai tünetek közti különbségeket gyógytornában részesülő és otthon is rendszeresen tornázó illetve gyógytornában nem részesülő myositises pácienseink körében, betegségük lefolyásának 3 éves ciklusát végigkövetve.
Vizsgálatunk során a DEOEC Belgyógyászati Intézet, Klinikai Immunológia Tanszék Myositis szakrendelése által gondozott 50 PM/ DM-es beteg adatait dolgoztuk fel. Ezen belül két betegcsoportot alakítottunk ki: a gyógytornázó és a nem gyógytornázó DM/PM-t (tornában részesülők: n=25, átlag életkoruk: 54,6 év és tornában nem részesülők n=25, átlag életkoruk: 56,2 év). Az életminőség jellemzésére a Health Assessment Questionnaire (HAQ) és a Stanford Questionnaire 36 (SF-36) kérdőívek pontértékeit használtuk, valamint a betegek klinikai tüneteit és laboratóriumi paramétereit hasonlítottuk össze.
Statisztikai számításainkhoz T próbát, Mann-Whitney tesztet és Wilcoxon féle nem parametrikus tesztet használtunk. Az elemzések során a p≤0,05 értéket tekintettük szignifikánsnak.
Eredményeink alapján az otthon rendszeresen tornázók átlagos LDH, GOT, GPT szintje a 3. évben szignifikánsan alacsonyabb lett, illetve összes izomenzimük (CK, GOT, GPT, LDH) esetében szignifikánsan nagyobb a csökkenés mértéke.
Betegenként az életminőséget jellemző pontértékek (HAQ, GH, VAS, GDA, V, SF, MH) nagyobb mértékben javultak a tornázó csoportban, de itt szignifikáns eredményt nem tudtunk kimutatni. Ennek oka a kis betegszám lehet.
A nem tornázó csoportban a disztális izomgyengeség, tornázóban a Raynaud szindróma jelenléte szignifikánsan gyakoribb a betegség kezdetén. Ezen felül az otthon rendszeresen tornázók izomgyengesége betegségük kezdetén súlyosabbnak bizonyult, így szignifikánsan gyakrabban részesültek másodvonalbeli terápiában. Valószínűleg a súlyosabb tünetek fokozták a motivációt a rendszeres mozgásterápia gyakorlásában.

1. témavezető adatai
Név: 
Dr. Dankó Katalin
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Belgyógyászati Intézet, C épület
2. témavezető adatai
Név: 
Dr. Nagy-Vincze Melinda
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Belgyógyászati Intézet, C épület
Díj: 
3. díj

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program