A humán T-limfociták ioncsatornáinak működése kiemelten fontos ezen sejtek aktivációjához, ezáltal az immunválasz létrejöttéhez. Az ioncsatornák vizsgálatához számos specifikus gátlószer áll rendelkezésre, melyek dózisfüggően gátolják a sejtek aktivációját, proliferációját. A szakirodalom egymásnak ellentmondó adatokat tartalmaz az ioncsatornagátlók hatékonyságáról, félhatásos dózisáról (Kd). Ebben szerepet játszhat a tenyésztőoldatok minősége, főképp annak fötális borjúsavó (FCS) komponense. Vizsgálataink fő célja ezért előállítani egy heterogén komponensektől mentes tenyésztőoldatot, melynek alkalmazása során reprodukálható mind az ioncsatorna-gátlószerek hatása, mind a T-sejtek életképessége és aktivációja.
A savómentes médium kialakításakor az FCS fehérjetartalmát zsírsavmentes marha szérum albuminnal (BSA) pótoltuk. Az így előállított tenyésztőoldatot (FAF) hasonlítottuk össze a tradícionális FCS-t tartalmazó médiummal (HRMPI). Első kísérleti rendszerünkben) a különböző médiumokhoz kevert Kv1.3 ioncsatorna-gátlókat (TEA, anuroctoxin) perfúziós rendszerbe töltöttük, majd a T-limfociták K+ -ionáramában bekövetkezett változást patch-clamp technikával rögzítettük. Emellett a médiumokban bekövetkező mitogén-indukált proliferációt hosszú távon karboxifluoreszcein szukcinimidil észter- (CFSE-) hígítási esszével, míg az életképességben bekövetkezett változásokat propidium jodid (PI) festéssel vizsgáltuk áramlási citométer segítségével.
Sikerült előállítanunk egy olyan savómentes tenyésztőoldatot, mely hosszú inkubációs idő után is nagy mennyiségű életképes sejtet tartalmazott. A patch-clamp kísérleteink azt mutatják, hogy a gátlószerek K+ - ionáramot csökkentő hatása szignifikánsan nagyobb volt a FAF médiumhoz keverve, mint HRPMI alkalmazásakor. Áramlási citométeres vizsgálataink azt mutatják, hogy HRPMI médiumban több sejt osztódott, illetve szignifikánsan kevésbé érvényesült a gátlószerek proliferációt gátló hatása, mint FAF médium használatakor. Összegzésként az általunk kialakított standard összetételű médiummal reprodukálható limfocita proliferációt tudtunk elérni, melyben az ioncsatorna-gátlószerek hatása fokozottabb volt, mint a HRMPI alkalmazása esetében.