A humán papillomavírusok (HPV) kis méretű, burok nélküli, ikozahedrális kapsziddal rendelkező vírusok, melyek cirkuláris, duplaszálú DNS genomot tartalmaznak. Több mint 130 típusuk ismert, melyeket onkogenitásuk alapján alacsony és magas rizikójú csoportokba sorolhatunk. Az általunk vizsgált 31-es típus a magas kockázatú HPV-k közé tartozik. A HPV genom 3 régiót tartalmaz: long control region (LCR), ahol celluláris és virális transzkripciós faktorok kötőhelyei találhatóak; korai régió (E), amely többek között az E6 és E7 fehérjéket kódolja; késői régió (L), az L1 és L2 proteinek kódolásáért felelős.
A HPV-k indukálta daganatképződés egyik kulcsa az E6 onkoprotein tumorszuppresszor gének funkcióira kifejtett gátló hatásában rejlik. A magas rizikófaktorú HPV-k E6 proteinje a celluláris p53-hoz kötődik, majd degradálja az ubikvitin-proteaszóma rendszer által, így gátolja az apoptózist.
Munkánk során célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk a HPV 31 E6 onkoproteinek szekvencia variánsainak hatását a celluláris p53 szintre. A kísérletekhez humán méhnyakból származó, C33-A kitapadó, folyamatos sejtvonalat használtunk. A sejteket folyékony nitrogénből vettük fel, majd T-25 flaskára tettük ki, valamint hetente kétszer passzáltuk őket. Optimalizáltuk a sejtszámot a transzfektáláshoz, mely során az 500.000 sejtszám bizonyult megfelelőnek. A gének C33-A sejtekbe történő bejuttatására kálcium-foszfát mediálta transzfekciót alkalmaztunk. Az E6 expressziós vektort a p53 reporter vektorral együtt juttattuk be a sejtekbe. 24 óra elteltével tápfolyadékot (DMEM) cseréltünk, majd 48 óra után elvégeztük a Luciferáz-, és a Bradford-tesztet. A Luciferáz-teszttel a plazmidok aktivitását, a Bradford-teszttel a sejtek összfehérje mennyiségét mértük, majd a Bradford-teszt segítségével standardizáltuk a luciferáz értékeket. A kísérleteket 6 alkalommal ismételtük meg.
Kísérleteink során azt az eredményt kaptuk az E6 variánsok vizsgálatakor, hogy a HPV 31 E6 onkoprotein szignifikánsan csökkentette a p53 fehérje expressziós szintjét. Konklúzióként levonható, hogy az E6 egyértelműen megzavarja a p53 normál funkcióit, negatívan befolyásolja a sejtciklust, továbbá anti-apoptotikus hatással bír.