A hatékony gyógyszeres terápia feltétele a kívánt mennyiségű gyógyszerhatóanyagok megfelelő helyre történő eljuttatása az emberi szervezetben a lehető legegyszerűbb és legkíméletesebb módon. Ennek elősegítésére alkalmazhatunk például önemulgeáló rendszereket. Ezek sajátsága az igen magas tenzid és ko-tenzid koncentráció. Az oldékonyság növelése mellett a rendszer alkotói kölcsönhatásba léphetnek a biológiai membránokkal, ami a felszívódás fokozódásához vezethet. Ugyanakkor ez a jellemzőjük felelős lehet sejtkárosító tulajdonságukért is, ami leggyakoribb mellékhatásaként, irritációban nyilvánul meg.

A kutatás célja olyan önemulgeáló rendszerek formulálása és vizsgálata, melyek növelik a BCS/BDDCS II-IV. osztályba tartozó farmakonok oldhatóságát és ezáltal a biológiai hasznosíthatóságot.

Ennek érdekében elsőként nőgyógyászati daganatok kezelésére is alkalmazott kemoterápiás szerek – ciszplatin, bleomycin és ifoszfamid – HeLa sejtekre gyakorolt proliferáció-gátló hatását vizsgáltuk. Kísérleteinkben a citosztatikumok hatását különböző körülmények között önmagukban, gyulladási mediátorok – interleukin és TNF-α – jelenlétében, és önemulgeáló rendszer képzésére alkalmas tenzid rendszerek – Labrasol, Transcutol HP, Cremophor RH40 – jelenlétében vizsgáltuk.

Kísérleteink eredménye igazolta a koncentrációfüggő sejtosztódás-gátló hatást. A gyulladási mediátorok jelenléte ezen nem változtatott jelentősen. Az önemulgeáló rendszer képzéséhez használt felületaktív anyagok azonban jelentős hatással voltak a citosztatikum által kifejtett proliferáció-gátlás mértékére.

Ezen eredmények birtokában elmondható, hogy a vizsgált gyógyszerhordozó rendszerek alkalmazásával képesek lehetünk az optimális gyógyszerhatás megtartása mellett csökkenteni a szervezetbe juttatott hatóanyag mennyiségét, ami jobban tolerálható terápiás lehetőséget nyújthat a betegeknek, és csökkenti a mellékhatásokat is.