Elméleti összefoglaló: Vitalitásgenerátoraink (életerő-gerjesztők) azokból a természetes erő- és örömforrásokból állnak, amelyek egyszerre kellemesek és egészségvédelem szempontjából hasznosak (McDermott & O’Connor, 1998). Népegészségügyi jelentőségük megelőzésben, egészségromlásokkal való megküzdésben, rehabilitációban egyaránt számottevő. Természetes – és fejleszthető - életerőinket tudományos elemzések három csoportba sorolták. Életderűről, fizikai élénkségről és testi kontaktusról szólhatunk (Bagdy, 2007).
Vizsgálati célok: Kutatásom célja annak elemzése volt, hogy a fenti három csoport egyikébe sem illő vallásosságot is vitalitásgenerátornak tekinthetjük-e? Arra kerestem választ, hogy egyházi iskolában végzett személyek életére pozitívabb hatással voltak-e a középiskolás évek, kiegyensúlyozottabb életet élnek-e és megbocsátóbbak-e, mint állami oktatási intézménybe járt társaik.
Vizsgálati módszerek: A kutatáshoz a Megbocsátás Skálát (Forgiveness Scale, Rye & mtsai, 2001) használtam, további információk szerzése céljából saját szerkesztett kérdéssort is készítettem (Orosz, 2014).
Vizsgálati minta: Olyan 20 és 30 év közötti egyházi illetve állami középiskolában végzett diákokat kértem fel a vizsgálatban való részvételre, akik jelenleg is valamilyen oktatási rendszer tagjai. 50-50 fő szerepelt kísérleti, illetve kontroll csoportként.
Eredmények: Adataim alátámasztják feltételezésemet, hogy az egyházi középiskolába jártak nagyobb arányban élnek jelenleg kiegyensúlyozottabb életet (88,1%), mint az állami iskolák volt tanulói (69,7%). Eredményeim szerint az egyházi iskolákban szövődött barátságok szignifikánsan maradandóbbak (44%), mint az állami középiskolák baráti viszonyai (18,9%).
Következtetések: Adataim erősítik azt a véleményt, hogy a vallás és hit pozitív szerepet játszott a vallásos középiskolát végzettek diákkori és későbbi életében egyaránt. A vizsgálat eredményeinek gyakorlati jelentősége nem elhanyagolható: egészségfejlesztési és prevenciós programok tervezési folyamatában újabb szemponttal gazdagíthatja azok egészségpszichológiai alapozását