A K-vitamin függő véralvadási faktorok (FII, FVII, FIX, FX) szerepe a koagulációs kaszkádban esszenciális. A májban történő szintézisük során a K-vitamin függő gamma-karboxilációjuk teszi lehetővé a foszfolipidekhez való kötődésüket. Hiányukban, vagy nem megfelelő működésük esetén változatos súlyosságú klinikai tünetekkel járó koagulopátiák alakulnak ki. K-vitamin hiánnyal járó kórállapotok esetében a fent említett faktorok szerzett kombinált deficienciája figyelhető meg. Veleszületett kombinált deficiencia az irodalomban is ritkaságnak számít, azonban legtöbbször a FVII és FX kombinált eltérése fordul elő, ennek oka lehet a két gén (F7 és F10) közös kromoszómán való elhelyezkedése.
Munkánk során négy olyan családot vizsgáltunk meg, akiknél a klinikai tünetek és a hemosztázis paraméterek kombinált K-vitamin függő faktor deficienciára utaltak és a szerzett faktorhiányos állapotok hiányának bizonyítása arra engedett következtetni, hogy az eltéréseket genetikai defektus okozza. A három proband és érintett családtagjaik esetében, akiknél a FVII és FX aktivitása szimultán csökkent, alvadásgátolt perifériás vérből történő DNS izolálást követően a F7 és F10 génekre PCR reakciót, majd direkt fluoreszcens szekvenálást végeztünk. A negyedik probandnál minden K-vitamin függő faktor egyidejű csökkenését mutatták ki, így az ő esetében a K-vitamin ciklusban szerepet játszó három enzimet kódoló kandidáns gén (VKORC, GGCX, NQO1) szekvenálása történt saját tervezésű primerekkel.
A három, kombinált FVII és FX deficiens család esetén a F10 Santo Domingo mutációját (p.Gly21Arg) mutattuk ki, két esetben heterozigóta, egy esetben homozigóta formában. Ehhez társultak mindhárom család esetében bizonyos F7 mutációk (p.Ala354Val és codon 464delC mutációk mindhárom családban és további, a promoter régióban elhelyezkedő mutációk a harmadik családban). A negyedik családnál a három vizsgált génben klinikai relevanciával járó eltérést nem találtunk. Ebben az esetben felmerülhet más gének esetleges eltérése, amelyek befolyásolhatják a K-vitamin függő faktorok szintézisét vagy működését, ilyen esetben a teljes exom szekvenálás segíthet újabb kandidáns gének felderítésében.