Bevezetés: A plazmában lévő XIII-as véralvadási faktor (FXIII) egy tetramer (FXIII-A2B2), mely két potenciálisan aktív A alegységből (FXIII-A) és két hordozó/gátló B alegységből (FXIII-B) áll. Az aktivált FXIII (FXIIIa) az α2-plazmin inhibitort (α2-PI) hozzáköti a fibrinhez, s ezáltal gátolja az alvadék fibrinolízis által történő gyors feloldódását. Az α2-PI N-terminális dodekapeptidje (N-Q-E-Q-V-S-P-L-T-L-L-K) kiváló szubsztrátja a FXIIIa-nak, és a 2. pozícióban található glutamin az elsődleges acil donor a FXIIIa által katalizált acil-transzfer reakcióban. Feltételeztük, hogy ha a 2-es pozíciójú Gln-t homociszteinre (hCys) cseréljük, annak SH csoportja diszulfid hidat képezhet az FXIIIa aktív centrumában található Cys SH csoportjával, és ezáltal gátolja a FXIIIa aktivitását.
Célkitűzés: Az FXIIIa feltételezett gátló peptidjének (N-hCys-E-Q-V-S-P-L-T-L-L-K) szintézise, és hatásának vizsgálata aktivált, humán plazmából izolált FXIII-A2B2, ill. rekombináns FXIII-A2 preparátumokon.
Anyagok és módszerek: Merrifield-féle szilárd fázisú szintézissel előállítottuk az α2-PI N-terminális szakaszának megfelelő, a FXIIIa szubsztrátjául szolgáló dodekapeptidet, ill. ennek hCys-t tartalmazó kémiai mutánsát. A peptidek tisztaságát HPLC-vel, tömegüket MALDI-TOF-fal ellenőriztük. Az FXIIIa aktivitását az intézetünkben kifejlesztett REA-Chrom kit (Reanalker Kft. Budapest) módosításával kinetikus mérésekben határoztuk meg.
Eredmények: A peptid gátló hatása egyértelműen kimutatható aktivált FXIII-A2B2, ill. rekombináns FXIII-A2 preparátumokon. IC50 értéke 0,275 mM-nak adódott. A FXIII-A és az inhibitor peptid között kialakult irreverzibilis kötést MALDI-TOF-fal bizonyítottuk: a 80,3 kDa-os csúcs az 1,3 kDa-os inhibitor peptid és a 79 kDa-os aktivált FXIII-A tömeg összegének felel meg.
Konklúzió: FXIII preparátumokon jól érvényesül a peptid gátló hatása. A peptid beépülésével kialakuló, feltehetően stabil konformáció vizsgálatával új lehetőségek nyílhatnak meg a FXIII szerkezet-kutatása területén. Mivel a FXIII-nak fontos szerepe van a fibrinolízis megakadályozásában, a FXIIIa gátlása elősegítheti a fibrinolítikus terápia hatékonyabbá tételét.