Bevezetés, célok
A discitis a csigolyák közti porckorong gyulladása, amit a porckorongba jutó kórokozó idéz elő. Önmagában ritka, gyakran a szomszédos csigolyatestek is érintettek a gyulladás által (spondylodiscitis), illetve epidurális és/vagy paravertebrális tályog is kísérheti. Ritka előfordulása (incidenciája 0,004 - 0,01‰/év) ellenére nagy a jelentősége, mert nehezen diagnosztizálható és nagy kihívást jelent a kezelése: az antibiotikumok viszonylag nehezen penetrálnak a discusba, emiatt hosszantartó intravénás terápia szükséges, továbbá jelentősen befolyásolja az életminőséget. Munkám célja a DEOEC Idegsebészeti Klinikán 2008-2012 között discitisszel diagnosztizált eseteknél összegyűjteni, elemezni, majd az irodalomban megtalálható adatokkal összehasonlítani a következőket: előfordulás és mortalitás, demográfiai adatok, tünetek megjelenésétől a diagnózisig eltelt idő, kórházban töltött idő, rizikófaktorok, kórokozók, gócok, leggyakoribb lokalizációk, neurológiai deficit, laboradatok felvételkor, valamint a terápiára vonatkozó adatok.

Anyagok és módszerek
Az analízishez szükséges adatok az e-MedSolution számítógépes beteg-nyilvántartási rendszerben tárolt zárójelentések, ambuláns lapok áttekintése révén kerültek összegyűjtésre. A kigyűjtött adatokat a Microsoft Excel táblázatkezelő program segítségével rendeztem össze. A statisztikai módszerek közül egyszerű matematikai számításokat végeztem: átlag- és mediánszámítást, illetve százalékszámítást gyakoriságok meghatározására. A táblázatok és diagramok készítéséhez szintén a Microsoft Excel-t használtam.

Eredmények és megbeszélés
5 éves időintervallumot tekintettem át, összesen 29 beteget kezeltek discitsszel ezalatt. Ez is mutatja, mennyire ritka betegségről van szó. Az összegyűjtött és elemezett adatokból a legérdekesebbek a következők voltak: a tünetek megjelenésétől a diagnózisig eltelt idő átlagosan 86,6 nap volt (a medián 36 nap); a vizsgált betegcsoportban izolált discitis a betegek 34,5%-ánál fordult elő; felvételkor 34-ből 6 esetben 4,6 mg/l alatti volt CRP értéke (esetek 18%-a); neurológiai deficit felvételkor az esetek 58,8%-ában volt, kezelés után 23,5%-ban maradt vissza (a betegek közel 25%-a!).