Bevezetés: A keratoconus (KC) és a pellucid marginális degeneráció (PMD) a cornea elvékonyodásával járó, ismeretlen etiológiájú kórképek. A könnyben lévő szolubilis mediátorok szintje és jelentősége ezen corneális ektáziákban nem ismert pontosan.
Célkitűzés: Mediátorok koncentrációjának meghatározása könnyből PMD-ben, valamint hasonló súlyosságú KC-ban, illetve ezen eredmények összehasonlítása egészséges kontrollokkal.
Betegek és módszerek: Komplex szemészeti és Pentacam-mal történő vizsgálat (K1, K2, asztigmia, legvékonyabb cornea vastagság (Pachymin), minimum rádiusz (Rmin), Keratoconus Index (KI) és Centrális Keratoconus Index (CKI) meghatározás) után stimulálás nélkül könnymintákat gyűjtöttünk 55 KC-os beteg (átlagéletkor: 44,2 év; SD: 8,3) 55 szeméből, 7 PMD-s beteg (átlagéletkor: 46,4 év; SD: 9,9) 9 szeméből és 21 egészséges kontroll (átlagéletkor: 43,7 év; SD: 11) 21 szeméből. A mátrixmetalloproteináz-9 (MMP-9), MMP-13, szöveti metalloproteináz inhibitor-1 (TIMP-1), szöveti plazminogén aktivátor (tPA), plazminogén aktivátor inhibitor-1 (PAI-1), interleukin-6 (IL-6), interleukin-8 (IL-8), interleukin-10 (IL-10) és idegi növekedési faktor (NGF) koncentrációját áramlási citométerrel mértük meg. A statisztikai analízishez hierarchikus lineáris regressziót alkalmaztunk.
Eredmények: A KC-os és PMD-s betegek Pentacamos eredményei nem különböztek K2, Rmin, Pachymin és KI tekintetében, azonban szignifikáns eltérést találtunk a K1-et (p=0,007), az asztigmiát (p<0,0001) és a CKI-et (p=0,005) illetően. Az MMP-9 koncentrációja szignifikánsan különbözött a két betegcsoportban (p=0,012). A PMD-s betegek MMP-9 (p=0,027), MMP-13 (p=0,004), tPA (p=0,026), és IL-8 (p=0,028), a KC-os betegek MMP-13 (p=0,004) és IL-8 (p=0,009) koncentrációja különbözött szignifikánsan a kontrolloktól.
Következtetés: A kapott eredmények felvetik számos, a könnyből kimutatható mediátor szerepét a vizsgált két corneális ektáziában, melyek további kutatása segíthet megérteni ezen betegségek progressziójának hátterét.