Bevezetés: Az autoimmun urticaria diagnosztikája során „gold standard” vizsgálat a bazofil granulocyták hisztamin felszabadulásának vagy sejfelszíni CD63 expressziójának mérése a betegek szérumával történt inkubáció után, azonban a fenti módszerek speciális laboratóriumi hátteret igényelnek és a rutin betegellátás során nehezen alkalmazhatóak.
Célkitűzés: Azt vizsgáltuk, hogy a könnyen kivitelezhető, de csak szűrőmódszerként alkalmazott saját szérum teszt elvégzése mellett mely rutin laboratóriumi eredmények és anamnesztikus adatok együttes fennállásának kombinációjával tudunk kialakítani egy kombinált tesztet, mely elérheti a bazofil CD63 expressziós assay specificitását és szenzitivitását.
Anyag és módszer: 55 autoimmun urticariás beteget vontunk be a vizsgálatba, akiknél a CD63 assay pozitivitása alapján állítottuk fel a diagnózist. Ezen betegeknél elvégeztük a saját szérum tesztet, rutin laboratóriumi vizsgálatokat (pajzsmirigy funkció és antitestek) és az anamnesztikus adatokat egy részletes kérdőív segítségével vettük fel. Logisztikus regressziós módszerrel vizsgáltuk, hogy az ASST pozitivitás mellett mely klinikai adat és/vagy laboratóriumi teszt együttes fennállása szükséges ahhoz, hogy a kombinált diagnosztikai teszt elérje a CD63 assay érzékenységét.
Eredmények: Eredményeink szerint az ASST 88%-os szenzitivitása, ill. 77%-os specificitása növelhető, ha egyidejűleg a betegnek hetente 6-7 alkalommal vannak jelen csalánkiütései (szenzitivitás 88%, specificitás 91%), valamint oedema is kíséri a csalánkiütéseket (szenzitivitás 97%, specificitás 82%), és egyidejűleg pajzsmirigy ellenes autoantitest pozitivitása is detektálható (szenzitivitás 94%, specificitás 86%).
Konklúzió: A klinikai gyakorlatban a könnyen és gyorsan kivitelezhető saját szérum teszt specificitása növelhető a klinikai tünetek és pajzsmirigy ellenes autoantitestek egyidejű jelenlétével, ami talán az időigényes és sok helyen nehezen kivitelezhető funkcionális diagnosztikus laboratóriumi módszerek kivitelezését is mellőzhetné.