Bevezetés: A Policisztás Ovárium Szindróma (PCOS) az egyik leggyakrabban előforduló, de talán a leginkább elhanyagolt nőgyógyászati endokrin betegség. A nők, mintegy tizedét érinti. A kórkép jelentősen aluldiagnosztizált. A nőgyógyászati ellátás mellett a hatékony terápiához feltétlenül szükséges lenne a pszichoterápiás ellátás is, amelynek integrálása esetleges, alig tapasztalható. A betegség és annak pszichikus következményei fontosak, mert megnehezíti a teherbeesést, mely a családok életét nagymértékben befolyásolja, rontja a nők életminőségét, mivel külsőleg kevésbé vonzóvá válhatnak. A betegség következtében kialakult pszichikus változások vizsgálata még nem épült be az ellátás gyakorlatába. A nőiséget csorbító tünetek és szövődmények miatt fontos feltérképezni a betegek pszichikus állapotát és a betegségpercepcióhoz kapcsolódó attitűdjüket. Kutatásunkban arra kerestük a választ, hogy a betegség hogyan hat az életminőségükre és hogyan alakítja a testképpel való elégedettséget.
Módszer: Az életminőség vizsgálatához a Betegségteher-indexet (Illness Intrusiveness Ratings Scale, IIRS, Devins és mtsai, 1993) és egy életminőség kérdőívet alkalmaztunk (Health-Related-Quality-of-Life Questionnaire forss Women with Polycystic Ovary Syndrome, Cronin és mtsai, 1998), melyet mi fordítottunk és adaptáltunk. A testkép mérésére kidolgoztunk egy saját kérdőívet. A nemzetközi szakirodalomból átvett és a saját kérdőív belső konzisztenciája megfelelőnek bizonyult.
Minta: A vizsgálatban 121 PCOS-ben szenvedő vett részt. A felvétel a DE Nőgyógyászati Klinikája és a PCOS Szívügy Alapítvány segítségével készült.
Eredmények: A vizsgálat jelenlegi feldolgozottsági szintjén korrelációt állapítottunk meg a betegségteher és az életminőség között (r=-0,353), ami azt mutatja, hogy a nagyobb betegségteherhez alacsonyabb életminőség társul. Másrészt a testkép és az életminőség közötti pozitív korreláció (r=0,614) mutatja a testképpel való elégedetlenséget. A külső testképen is manifeszt változásokkal járó betegcsoport (szőrösödés, elhízás) és a csak az anyagcsere zavaraival küzdő betegcsoport között szignifikáns különbség mutatkozott (p<0,05) a testképpel való elégedettségben.