A haptoglobin polimorfizmus és rosiglitazon kezelés hatása az arteria carotis intima-media vastagságra 2-es típusú diabeteses betegekben 7 éves követés során

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2013/2014. tanév
Tagozat: 
Kardiovaszkuláris medicina (kardiológia, szívsebészet)
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Jászberényi Balázs József

Előadás adatai

Előadás címe: 
A haptoglobin polimorfizmus és rosiglitazon kezelés hatása az arteria carotis intima-media vastagságra 2-es típusú diabeteses betegekben 7 éves követés során
Összefoglaló: 

A haptoglobin (Hp) akut fázis fehérje, mely antioxidáns és vasanyagcserét befolyásoló tulajdonságával jelentősen hat az atherosclerosisra. Három polimorfizmusa ismert (Hp (1-1), Hp (2-1) és Hp (2-2)), melyek antioxidáns hatása eltérő. Korábbi tanulmányok diabeteses betegekben a Hp (2-2) cardiovasculáris kockázatot növelő hatását igazolták. A rövid távú rosiglitazon kezelés intima-media vastagság csökkenést eredményező hatása ismert.
Vizsgálatunk célja a Hp polimorfizmus arteria carotis intima-media vastagság (carotid artery intima-media thickness - cIMT) változására kifejtett hatásának megfigyelése volt, hét éves követés során 2-es típusú diabeteses betegekben.
2005-2006-ban 116 beteg esetében határozták meg az cIMT-t, a Hp polimorfizmust, a CRP-t, a lipidértékeket és a HbA1c-t. A Hp fenotípust SDS-polyacrilamid gél elektroforézissel határozták meg. Hét év elteltével kontroll vizsgálatokat végeztünk és az alkalmazott kezelés (antidiabetikus kezelés, aszpirin), valamint a metabolikus tényezők és dohányzás figyelembe vételével összefüggést kerestünk a Hp polimorfizmus és az cIMT között. A követési idő alatt 28 beteg, átlagosan 46±23 hónapig részesült rosiglitazon kezelésben.
A rosiglitazon kezelésben nem részesülő betegek cIMT értéke nőtt, míg a rosiglitazonnal kezelteké csökkent, a két csoport közötti különbség szignifikáns volt (p=0.003). Fontos, hogy cIMT csökkenést csak a Hp (1-1;1-2) polimorfizmusú betegek csoportjában tapasztaltunk, melyen belül a rosiglitazont szedő és nem szedő (más antidiabetikumokkal kezelt) betegek értékei közötti különbség szignifikáns volt (p=0.016). Hp (2-2) polimorfizmus esetén nem találtunk szignifikáns különbséget a rosiglitazont szedő és nem szedő betegek között, bár a rosiglitazont szedők értékei kedvezőbbek voltak. A lipid értékekben, HbA1c-ben szignifikáns különbség nem volt, az aszpirin-szedés és a dohányzás érdemben nem befolyásolták a változást.
Rosiglitazon kezelés csökkenti az atherosclerosist 2-es típusú cukorbetegekben, mely a Hp(1-1;1-2) polimorfizmus mellett kifejezettebb.

1. témavezető adatai
Név: 
Káplár Miklós Demeter
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Belgyógyászati Intézet, Anyagcsere Betegségek Tanszék

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program