A spondylitis ankylopoetica (SPA) a gerinc ízületeinek krónikus, gyulladásos, progresszív megbetegedése. A gyulladáscsökkentő gyógyszerekre, mozgásterápiára nem megfelelően reagáló betegek kezelésében a biológiai terápiás készítményektől, a tumor-nekrózis faktor-alfa gátló szerektől várható terápiás siker.
Munkám célja az első- és másodvonalban alkalmazott TNF gátló kezelések hatékonyságának összehasonlítása, a hatóanyagváltások okainak és gyakoriságának megfigyelése volt.
A DEOEC Reumatológiai Tanszékén gondozott SPA-s betegek közül 175-en részesülnek biológiai terápiában, akik közül 77-en legalább egy hatóanyagváltáson túlestek. Az elemzés során feldolgozásra kerültek a demográfiai adatok mellett a betegség aktivitására utaló BASDAI-index-értékek, mind a gyógyszerváltáson átesett, mind az elsődleges hatóanyagon maradt betegek esetén, illetve gyógyszerváltáskor a váltás okát és gyakoriságát vizsgáltuk meg az egyes TNF gátló készítmények vonatkozásában.
A demográfiai adatokat illetően a betegek életkora az első TNF gátló alkalmazásakor magasabb volt a gyógyszerváltók között, szemben a gyógyszert nem váltókkal.
Hatóanyagváltáskor leggyakoribb okként a hatástalanság szerepelt, emellett a gyógyszer mellékhatás, a beteg kérésére történő váltás és az extraarticularis manifesztációk megjelenése szerepelt még indokként. A BASDAI-index csökkenése, mely a biológiai terápiás készítmények hatásosságára enged következtetni, hasonló mértékűnek mondható az elsődleges szernél a gyógyszert nem váltók és a gyógyszerváltók között, viszont a váltást követően a második TNF gátló esetében a javulás kisebb mértékű a gyógyszert nem váltók értékeihez viszonyítva. Az adott hatóanyagon maradás szintén rosszabb arányt mutatott a gyógyszerváltást követően, mint az elsődlegesen alkalmazott készítmények esetén. Különösen igaz ez a nem humanizált, éppen ezért blokkoló ellenanyag termelődését indukáló infliximab esetén.
Bár a második TNF gátló alkalmazása során némileg rosszabb eredmények mutatkoznak a kezelés hatékonyságának mértékét illetően az elsőként használt TNF gátlóhoz képest, ennek ellenére a gyógyszerváltás jó terápiás lehetőségnek bizonyul azon SPA-s betegek esetében, akiknél az első TNF gátló kezelés elhagyására kényszerülnek.