A gyógyszerváltások gyakorisága és okai TNF gátló kezelés során spondylitis anklopoeticas betegekben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2013/2014. tanév
Tagozat: 
Klinikai immunológia, reumatológia, bőrgyógyászat
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Nagy Zsófia

Előadás adatai

Előadás címe: 
A gyógyszerváltások gyakorisága és okai TNF gátló kezelés során spondylitis anklopoeticas betegekben
Összefoglaló: 

A spondylitis ankylopoetica (SPA) a gerinc ízületeinek krónikus, gyulladásos, progresszív megbetegedése. A gyulladáscsökkentő gyógyszerekre, mozgásterápiára nem megfelelően reagáló betegek kezelésében a biológiai terápiás készítményektől, a tumor-nekrózis faktor-alfa gátló szerektől várható terápiás siker.
Munkám célja az első- és másodvonalban alkalmazott TNF gátló kezelések hatékonyságának összehasonlítása, a hatóanyagváltások okainak és gyakoriságának megfigyelése volt.
A DEOEC Reumatológiai Tanszékén gondozott SPA-s betegek közül 175-en részesülnek biológiai terápiában, akik közül 77-en legalább egy hatóanyagváltáson túlestek. Az elemzés során feldolgozásra kerültek a demográfiai adatok mellett a betegség aktivitására utaló BASDAI-index-értékek, mind a gyógyszerváltáson átesett, mind az elsődleges hatóanyagon maradt betegek esetén, illetve gyógyszerváltáskor a váltás okát és gyakoriságát vizsgáltuk meg az egyes TNF gátló készítmények vonatkozásában.
A demográfiai adatokat illetően a betegek életkora az első TNF gátló alkalmazásakor magasabb volt a gyógyszerváltók között, szemben a gyógyszert nem váltókkal.
Hatóanyagváltáskor leggyakoribb okként a hatástalanság szerepelt, emellett a gyógyszer mellékhatás, a beteg kérésére történő váltás és az extraarticularis manifesztációk megjelenése szerepelt még indokként. A BASDAI-index csökkenése, mely a biológiai terápiás készítmények hatásosságára enged következtetni, hasonló mértékűnek mondható az elsődleges szernél a gyógyszert nem váltók és a gyógyszerváltók között, viszont a váltást követően a második TNF gátló esetében a javulás kisebb mértékű a gyógyszert nem váltók értékeihez viszonyítva. Az adott hatóanyagon maradás szintén rosszabb arányt mutatott a gyógyszerváltást követően, mint az elsődlegesen alkalmazott készítmények esetén. Különösen igaz ez a nem humanizált, éppen ezért blokkoló ellenanyag termelődését indukáló infliximab esetén.
Bár a második TNF gátló alkalmazása során némileg rosszabb eredmények mutatkoznak a kezelés hatékonyságának mértékét illetően az elsőként használt TNF gátlóhoz képest, ennek ellenére a gyógyszerváltás jó terápiás lehetőségnek bizonyul azon SPA-s betegek esetében, akiknél az első TNF gátló kezelés elhagyására kényszerülnek.

1. témavezető adatai
Név: 
Szántó Sándor
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Belgyógyászati Intézet, Reumatológiai Tanszék

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program