Bevezetés: A kulcscsonttörések az összes törések 2,6%-át képezik. Egyes törések operatív kezelése jobb eredményt ad, azonban a különböző technikák alkalmazásának eredményességére vonatkozó adatok nem egységesek.
Célkitűzés: Célunk, a kulcscsonttörések kezelésében alkalmazott különböző operatív módszerek indikációinak és eredményeinek összehasonlítása volt.
Betegek és módszerek: A Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet Traumatológiai Osztályán 2009.07.01- 2013.09.30. között kulcscsonttörés miatt operált 105 felnőtt beteg (14 nő, 91 férfi, átlag életkor: 38 év) 111 törésének dokumentációját, röntgenleleteit, utókezelési adatait felhasználva végeztünk retrospektív vizsgálatot. A kontrollvizsgálaton megjelent betegek állapotát a Constant Murley Shoulder Score alapján, a szubjektív eredményeket az Oxford Shoulder Scale szerint értékeltük.
Eredmények: A titán elasztikus velőűrszegezés (TEN) (54 eset) rövidebb műtéti idővel (átlag 50 perc), valamint magasabb Oxford Shoulder Scale pontszámmal (44,6) járt. Az esetek 37%-ában sikerült fedetten a műtét. A lemezes osteosynthesisek (48 eset) alacsonyabb Oxford Shoulder Scale eredménnyel (38 pont) és hosszabb (átlag 73 perc) műtéti idővel jártak. A darabos törések kezelésében egyenlő arányban (17-17 eset) alkalmaztunk lemezes és TEN synthesist. A két csoportban nem találtunk számottevő eltérést a radiológiai gyógyulás ütemében. Az álízületek (8 eset) kezelésére kizárólag lemezes osteosynthesist alkalmaztunk. A laterális harmadi törések kezelésére lemezes (7 eset), és húzóhurkos (8 eset) rögzítést alkalmaztunk.
Következtetések: A dokumentáció áttekintése alapján megállapítható, hogy a műtéti indikáció szempontjából igen, de a választandó módszer tekintetében nincs egységes irányvonal az intézetben. A betegek alacsony számban válaszoltak a megkeresésünkre. A rutin kontrollvizsgálatoknál készített ambulánslapok egységes feldolgozásra nem alkalmasak. Érdemes lenne a nemzetközileg elfogadott értékelési módszereket a protokoll részeként alkalmazni.