Bevezetés: A pulzáló elektromágneses terápia elfogadott reumatológiai kórképek kezelésében, ízületi megbetegedések rehabilitációjában. Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy a kezelt betegek által jelzett szubjektív, alsó végtagot érintő fájdalomcsökkenés a pulzáló elektromágneses kezelés érrendszerre kifejtett hatásával magyarázható-e.
Betegek, módszerek: 28 olyan beteget választottunk ki, akik reumatológiai rehabilitációs kezelésben részesültek, és ismert volt perifériás érbetegségük is. Ezen betegek elektromágneses kezelése történt, egyenként 20 percig. Az angiológiai hatás detektálására boka-kar index, duplex ultrahang, pulzatilitási- és rezisztencia index, áramlás-mediált vazodilatáció, pulzushullám terjedési sebesség, augmentációs index, laser scanner, transzkután oxigén szaturáció meghatározás történt a kezelés előtt, közvetlenül kezelés után, illetve 24 órával a kezelést követően. A kapott eredményeket páros T-teszttel és korrelációs vizsgálattal értékeltük.
Eredmények: A makrokeringés mutatóiban érdemi változást nem észleltünk (boka-kar index, duplex ultrahangos vizsgálatok, pulzatilitási- és rezisztencia index). A kezelés előtt, illetve közvetlenül a kezelés után vizsgált áramlás-mediált vazodilatáció tekintetében szignifikáns mértékű javulást észleltünk (5,42 ± 4,34%-ról 7,21 ± 3,83%, p=0,05). Az érfali merevséget mutató pulzushullám terjedési sebesség esetében a kezelés előtti értékhez viszonyítva a 24 órával kezelést követő értékeket (11,98 ± 1,92 m/s, illetve 11,04 ± 2,1 m/s) szintén szignifikáns volt a javulás (p=0,05). Nem találtunk változást az augmentációs index és a transzkután oxigén szaturáció mérése során. Laser scanner vizsgálattal a láb mikrocirkulációjának javulását észleltük.
Konklúzió: A pulzáló elektromágneses kezelés nagy erekre gyakorolt pozitív hatása nem egyértelmű. Az endothel diszfunkcióra és mikrocirkulációra gyakorolt kedvező hatása miatt kettős vak, placebo kontrollált vizsgálat kezdése indokolt lehet, elsősorban mikrocirkulációs zavarban szenvedő pácienseken.