Bevezetés: A Takayasu-arteritis egy ritka autoimmun eredetű megbetegedés, amelyben az aortaív és fő ágainak krónikus granulomatosus gyulladása figyelhető meg. Ez az autoimmun betegség leginkább az 50 év alatti női populációt érinti, Japánban és Délkelet-Ázsiában gyakori.
Jelen munkám célja az volt, hogy a DEOEC Belgyógyászati Intézet Klinikai Immunológiai Tanszékén 2002-2013 között gondozott pácienseknél a betegség klinikai lefolyását összehasonlítsam az irodalomban fellelhető adatokkal.
Betegek, módszerek: Retrospektív módon dolgoztam fel a Takayasu-arteritissel diagnosztizált betegek adatait, majd a feldolgozott adatokból kapott táblázatokat kiértékeltem. Az így rendszerezett eredményeket hasonlítottam össze a szakirodalomban elérhető hasonló témájú vizsgálatok eredményeivel. A radiológiai stádiumot az 1994-es Nemzetközi Takayasu-arteritis Konferencia ajánlása alapján határoztam meg. Az összehasonlító kiértékeléshez Fisher-féle exact tesztet alkalmaztam.
Eredmények: Az általam feldolgozott hét esetnél a betegek mind nők voltak. Ez megfelel a talált irodalmi adatoknak, miszerint a TA-ben a női dominancia jellemző. A vizsgált csoportban az átlag életkor 33,93±10,93 év, az átlagos követési idő 4,29±4,15 év és az első tünet és a diagnózis felállítása közt eltelt idő 6,71±8,04 hónap. Panaszok a fáradékonyság, a gyengeség, a láz, a fogyás és a bal kar claudicatioja voltak. Az irodalmi adatokhoz képest ezekben sem találtam különbséget.
Emellett megfigyelhettem azt, hogy a diagnózis felállításakor betegeknél szignifikánsan gyakoribb az emelkedett CRP (6/7) előfordulása, mint Indiában, de megegyezik más országok előfordulási arányaival. 3 beteg esetében Raynaud jelenség volt észlelhető, aminek az irodalmi adatok alapján várható gyakorisága kisebb. Érdekes még az, hogy az általam megfigyelt csoportban I. radiológiai stádium volt gyakori, ami megegyezik a szerb szakirodalommal, míg Tájföldön, Indiában, Japánban és Iránban az V. radiológiai beosztás fordul elő gyakrabban.
Konklúzió: A Takayasu-arteritis időben történő diagnosztizálása, és a betegek megfelelő radiológiai stádiumba sorolása lényeges, mivel meghatározza a terápiát, prognózist és a betegek életkilátásait.