Az adenozin egy endogén purin nukleozid, mely gyulladást gátló hatását számos szakirodalomi közleményben leírták. Az extracelluláris adenozin a sérült szövetekből felszabaduló ATP hidrolízisével keletkezik. Képződését követően az adenozin receptorokhoz kötődik és az intracelluláris cAMP koncentrációt emelő adenilát-cikláz enzim működését szabályozza. A négy receptor közül az A1 és A3 serkenti, az A2a és A2b gátolja az adenilát-cikláz enzim aktivitását. A gyulladási folyamatok optimalizálása fontos a szöveti homeosztázis fenntartásának érdekében, ezért a gyulladási folyamatok főszereplői, a makrofágok számos endogén, gyulladást indukáló és gyulladást csökkentő mediátor befolyása alatt állnak. Ezek közé tartozik az adenozin is.
Munkánk során a humán vérből szeparált monocitákból GM-CSF jelenlétében GM-makrofágokat differenciáltatunk, melyeket az adenozin kezelést követően bakteriális lipopoliszachariddal (LPS) aktiválunk. Kísérleteinkben az adenozin cAMP szintet befolyásoló hatását az adenilát-cikláz enzimet gátló SQ2253 inhibitorral szüntettük meg.
A gyulladásos GM-makrofágok LPS hatására növekvő mennyiségű gyulladásos citokint szekretálnak (IL-1β, TNFα, IL-6). Eredményeink alapján az extracelluláris adenozin hatására az LPS-aktivált GM-makrofágok gyulladásos citokin profilja megváltozik: a TNFα termelésük csökken, míg az IL-1β termelésük nő. Az SQ2253 előkezelések hatására az adenozinnal kezelt LPS-aktivált GM-makrofágok TNFα termelése tovább csökken, IL-1β termelésük tovább nő. A 24 órás kvantitatív PCR eredményeink azt mutatják, hogy az LPS-aktivált GM-makrofágok mind a négy adenozin receptort expresszálják, de eltérő időkinetikával.
A TNFα és az IL-1β a legfontosabb gyulladásos citokinek és reguláló hatásuk hasonló. Az anti-inflammatórikus mediátorként leírt adenozin mégis ellentétesen szabályozza termelődésüket a GM-makrofágokban. Ennek hátterében a két gyulladásos citokin szekréciójának eltérő mechanizmusa állhat, ezért a jövőben ennek vizsgálatát tervezzük.