Magyarországon a visusvesztés epidemiológiai sajátosságai nem jól ismertek, ami nehezíti a szűrések szervezését, illetve hatékonyságuk értékelését.
Vizsgálatunk során a felderítetlen visusvesztés gyakoriságát és kockázati tényezőit próbáltuk meghatározni.
A Svájci Hozzájárulás Alapellátás-fejlesztési Modellprogramja keretében Jászapáti Praxisközösségben végzett egészségállapot-felmérés 1620 felnőtt résztvevőjének adatait értékeltük elemzésünk során. A felmérés során a visusvesztés és a látáscsökkenés mértékét határoztuk meg. A 749 fős célcsoportban szemészeti kivizsgálást indikáló (legalább 10%-os) látószervi károsodás 207 betegnél volt megfigyelhető. A felderítetlen visusvesztés determinánsait (nem, kor, végzettség, munkaviszony, roma származás, jól-kezelt/rosszul-kezelt/rejtett hypertonia és cukorbetegség) logisztikus (esélyhányados, EH), illetve lineáris (lineáris regressziós koefficiens, b) regressziós elemzésekkel vizsgáltuk.
A legalább 10%-os látorszervi károsodás szempontjából protektív tényezőnek bizonyult a középfokú végzettség érettségi nélkül (EH=0,41; p=0,026), a középfokú végzettség érettségivel (EH=0,42; p=0,029), a felsőfokú végzettség (EH=0,25; p=0,005), míg kockázati tényezőnek bizonyult az életkor (EH=1,07; p<0,001) és a roma származás (EH=1,84; p=0,037). Egyváltozós elemzéssel a visusvesztés mértéke szempontjából szignifikáns befolyásoló tényezőnek bizonyult a kor (b=0,227; p<0,001), a munkavállalás (b=-5,29; p<0,001), a roma etnicitás (b=3,775; p=0,002), magasabb iskolai végzettség (b=-0,854; p<0,001), a rejtett hypertonia (b=3,224; p=0,015), a rosszul kezelt hypertonia (b=4,087; p<0,001) és a jól kezelt hypertonia (b=3,651; p= 0,009). Többváltozós elemzésben szignifikáns befolyásoló tényezőnek bizonyult a kor (b=0,211; p<0,001), a végzettség (b=-0,494; p<0,001), a munkavégzés (b=-2,648; p=0,004) és a jól kezelt DM (b=-4,814; p<0,02).
Felmérésünk alapján a szemészeti gondozást igénylő felnőttek 74,1%-a kerül felismerésre. A felnőttek között 207-en (a szűrési célcsoport 27,7%-a), akiknek szűrés hiánya miatt a kivizsgálást igénylő visusvesztése ismeretlen maradt. Ebben az idős életkor és a depriváció szerepét demonstrálta a vizsgálatunk.