Bevezetés: Az atherosclerosis a nagy- és közepes méretű artériákat érintő krónikus, inflammatórikus betegség. Pathogenezisében fontos szerepet játszik a lipidek akkumulációja és oxidációja. A kénhidrogén (H2S), szervezetünk endogén gáztranszmittere, számos élettani hatása mellett gátolja az atherosclerosis progresszióját. A vaszkulatúrában a H2S-t elsősorban a cisztation-γ-liáz (CSE) enzim termeli. Munkánk során a CSE érfali expresszióját és a H2S lipidperoxidációra gyakorolt hatását vizsgáltuk.
Módszerek: Apolipoprotein E (ApoE) deficiens egereket atherogén-, vagy kontrol diétán tartottunk. Egyes kísérletekben az egereket NaHS-dal (2umol/kg), vagy PBS-sel kezeltünk (i.p., kétnaponta). Az egerek aortáját 8 hetes kezelés után távolítottuk el, az atheroszklerotikus plakkok méretét Oil Red O festéssel határoztuk meg. Az aortában zajló lipidperoxidáció mértékét a tiobarbitursav reaktív anyagok (TBARS) szintének mérésével, illetve 4-hidroxi nonenal (4-HNE) festéssel követtük nyomon. A CSE érfali expresszióját Western-blottal határoztuk meg humán és egér aortákból. Továbbá vizsgáltuk natív és oxidált lipidek illetve inflammációs citokinek (IL-1β, TNF-α) hatását a CSE expressziójára HUVEC (Humán Umbilikális Véna Endotél sejt) sejteken.
Eredmények: A NaHS kezelés a léziók méretét csökkentette (13.49±0.66% vs. 9.849±0.6%). Ez együtt járt a lipidperoxidációs markerek alacsonyabb szintjével: csökkent mértékű 4-HNE festés, illetve kevesebb TBARS (1.539±0,0718 vs. 0.5631±0.0938). Atherómát tartalmazó humán és egér aorta mintákban magasabb CSE expressziót mutattunk ki. Kimutattuk, hogy HUVEC sejtekben az inflammációs citokinek (IL-1β, TNF-α), illetve az oxidált lipidek a CSE expresszióját megemelik.
Konklúzió: Eredményeink azt mutatják, hogy a H2S egerekben gátolja az atheroszklerotikus plakk kialakulását valamint a lipidperoxidációt. Az atheroszklerotikus érfal magasabb CSE expressziója része lehet egy anti-atheroszklerotikus stressz-adaptációs mechanizmusnak.