Az ischaemiás szívbetegség a vezető halálok világszerte, így előtérbe kerültek azok a terápiás eljárások, melyek célja a szív ischaemiával szembeni toleranciájának növelése. Az egyik ilyen ígéretes megközelítés az A1 adenozin receptorok aktivációja, amely védő hatást képes kifejteni a szívre. A hyperthyreosis fokozza az ischaemiás szívbetegség kialakulásának esélyét és ezáltal növeli a szív- és érrendszeri megbetegedések miatti halálozást. A kardioprotektív beavatkozások ezért különösen fontosak lehetnek hyperthyreoid betegeknél. Ezzel összhangban jelen munkánk célja az volt, hogy összehasonlítsuk az adenozin-dezamináz gátlás interstitialis adenozin-szintre kifejtett hatását izolált eu- és hyperthyreoid tengeri malac pitvaron.
Kísérleteinket 8 napon keresztül oldószer- illetve tiroxin-kezelt (330 µg/kg L-tiroxin ip. naponta) tengerimalacok izolált, ingerelt bal pitvarán végeztük. Koncentráció-hatás görbéket vettünk fel adenozinnal (adenozin receptor agonista) és metakolinnal (acetil-β-metilkolin; muszkarin receptor agonista) a kialakuló negatív inotróp hatást mérve. Az adenozin-dezaminázt pentostatinnal (2’-dezoxikoformicin) gátoltuk. A klasszikus izolált szervi technikát az általunk kifejlesztett receptoriális válaszkészség módszerrel (RRM) kiegészítve alkalmaztuk. Az RRM egy görbeillesztésen alapuló koncentráció-becslő módszer, amelyet a többlet interstitialis adenozin kvantifikálására alkalmaztunk.
Eredményeink szerint az adenozin-dezamináz gátlás az oldószer- illetve tiroxin-kezelt pitvarokban annyi többlet interstitialis adenozint halmozott fel, ami 28.05 nmol/l illetve 44.36 nmol/l metakolinnal ekvivalens a pitvari negatív inotróp hatás tekintetében. Az adenozin-dezamináz gátlás tehát nagyobb interstitialis adenozin koncentráció emelkedést okozott a hyperthyreoid, mint az euthyreoid pitvarokban, melynek az adenozin kardioprotektív hatása következtében a későbbiekben klinikai jelentősége lehet.
Tématámogatás: Debreceni Egyetem, TÁMOP 4.2.4. A/1-11-1-2012-0001, TÁMOP 4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0045.